2016. május 13.

Papp Dóra - Tükörlelkek

HANGULAT                                MOLY                                         2015

"Kriszti és Orsi nem is lehetnének különbözőbbek. A végzős Péterfi Krisztina mintadiák. Színötös mindenből, illemtudó, népszerű lány, a szülei szeme fénye. Legalábbis kívülről ez látszik. Olyan titkai és gondolatai vannak, amelyeket még önmagának sem mer bevallani, nemhogy a szüleinek vagy a környezetében bárkinek is. De, mint tudjuk, a titkok egyfolytában azért küzdenek, hogy előbb-utóbb felszínre kerülhessenek… Fekete Orsolyát úgy becézik: Tragédia. Ő az a lány, aki a saját rettenetes, kibírhatatlan stílusába és az üvöltő metálzenébe menekül a problémái elől. A lány, akinek mindenki ismeri a titkát, de a teljes igazságot csak ő és a legjobb barátja, Eszter tudja. A lány, aki verekszik, cigizik, káromkodik, és úgy általában háborúban áll az egész világgal, és aki hosszú évek óta küszködik az egyszerű emberi kapcsolatokkal. De ez változhat, csak kell valaki, aki segít neki ebben…"

Sokat gondolkodtam azon, hogy mi legyen ezzel a könyvvel. Megvegyem? Ne vegyem? Megéri? Még bele is olvastam, kutakodtam, nem szeretek csak úgy megvenni dolgokat, mi van, ha nem tetszik? De végül is arra jutottam, hogy nem fogom megbánni. Persze, ehhez a döntéshez még hozzájött az is, hogy az írónő a könyvfeszten dedikált, és hogy mindenképp meglegyen, már előző nap megvettem, másnap meg vittem aláíratni Dórával. És a drága olyan kedves is volt, hogy egy közös kép is született, amit ide kattintva megnézhettek. 

A történet maga furcsán kezdődik. A gimis életet két diák szemével nézhetjük. Az egyik Péterfi Kriszti, aki a suli egyik legmenőbb végzőse, a polgármester lánya, de hát az ő élete is csak kívülről édes. Szorgalmas tanuló, csont nélkül megcsinálná az emelt érettségit minden tantárgyból. A másik Fekete Orsolya, akinek se kívülről, se belülről nem valami irigyelni való az élete, de minderről később. Vadóc, a szókincsével káromkodás terén Dunát lehetne rekeszteni, a tehetségét pedig elpazarolja. Egy dolog érdekli: Túlélni valahogy a gimit. 
A lényeg a lényeg, hogy a történetet két szemszögből is követhetjük. 
Fogalmazhatunk úgy is, hogy két szerelmi szál bontakozik ki az orrunk előtt. 
Az első fejezetben megismerkedhetünk Krisztivel és az ő helyzetével, a barátaival, az életével, de a a titkát itt még nem tudjuk, és már a bonyodalmak itt elkezdődnek. Itt az élő példa, hogy egy kificamított boka is lehet egy párkapcsolat kezdete.  Kornél megjelenése felbolygatja Kriszti életét. A regényben olyan dolgokkal is találkozhatunk, olyan dolgokat is kifejt egy-egy szereplő szemszögében, amiről az emberek úgy nem beszélnek. Ez főleg Orsinál jelenik meg, de Kriszti is kap belőle jócskán. Kornél elkezdi biztatni Krisztit, hogy álljon ki magáért a szülői szigor ellen, vagy legalábbis mondja ki, mit akar. Aztán eljön a paradise köztük, mindenki boldog. De ez meddig marad így? Két őrülten szerelmesről beszélünk, de a távkapcsolat nagy úr lehet. Hiszen míg Kriszti 12.-es, addig a fiú már egyetemista. Vajon sikerülni fog nekik? Drukkolunk, az biztos.
De akkor térjünk rá Orsira. 
Nem sok fiú környékezi meg, amiért nem lehet okolni a hímeket, hiszen elterjedt már sok minden a lányról. Verekszik, rendszerint az igazgatóiban köt ki, ráadásul a családi háttere se a legjobb. Orsi elzár mindenkit maga mellől, egyedül Eszterre, a legjobb barátnőjére támaszkodik. De mikor új srác jön az osztályba, aki nem hagyja annyiban, akárhányszor is próbálja a lány lerázni. Olivér elhatározta, hogy megismeri Orsit. Eközben főszereplőnket beszélgetésre ítélik az angoltanárral, Paullal, akinek talán sikerül a heti egy alkalmas beszélgetésekkel megpuhítania. De ebben talán Oli is közrejátszik. Itt is beáll a tökéletes élet, fogjuk rá. Legalábbis Orsi szerelmi életében. Bár a lányt ismerve, ki tudja, mi történik. Mondjuk úgy, ha fogadnom kéne, a másik párosra tenném a voksom...

Tudjátok mit szerettem benne? Hogy több főszereplő volt. Így, hogy két lány életét is végigkövethettük, kaptunk rögtön két főszereplőt a történethez, ebben is különbözik sok más történetektől. 

Karakterek:
Kriszti: A tipikus jó kislány, engedelmeskedik szüleinek. Bevallom, ő sokkal szimpatikusabb volt számomra, mint Orsi, bár ő se nőtt a szívemhez. Egyszerűen nem találtam meg benne önmagam, és ez zavart. De mint általában a főszereplők, ő is nagy jellemfejlődésen ment keresztül, bár ha Orsiéval kellene összehasonlítani, annyira nem is volt óriási. A regény végére kevésbé volt félénk, ki mert állni magáért, és vállalta a változást. 
Orsi: Mint említettem, Orsi jellemében sokkal több változás következett be, mint Krisztiében. A lány a vadóc, mindenkivel közönyös életmódot levedlette, legalábbis úgy tűnt, hogy örökre. Paulnak és Olivérnek együtt sikerült egy kicsit alakítani rajta. Úgy tűnik, végleg megváltozott, megpuhult, de aztán jön egy újabb törés, ami visszasodorja őt az eredeti helyzetébe.
Kornél: Először is, nem utálom ezt a nevet, csak furcsa látni egy könyvben, ugyanis az öcsémet is így hívják. És akárhányszor előjött a név, a szemem előtt a 13 éves Kornél képe lebegett képzeletben egy kis borostával. Hát kicsit furcsa összkép lett na. De amúgy kedves srác. Tipikusan a jó fiú, aki illik Krisztihez. Áldásom rátok gyerekek!
Olivér: Oké, Kornélhoz is azt írtam, hogy bírom, de egyszerűen Olit, strébersége ellenére, aminek megvan a maga oka, jobban. Pontosan az okért, egyrészt, meg úgy minden másért is. Kedves, de elő tud bújni belőle a rossz fiú! Na hát a két fiú közül őt választanám azt hiszem....

Borító:
Első látásra szimpi. Nem túl zsúfolt, bár pár dolog még ráfért volna, de nem baj. De ha jobban megnézi az ember, nincsenek összhangban. A ruha tetszetős rajta, a cím is. De ez a hesteges megoldás iszonyú jó. Tinibarát, vicces, ahogy maga az írónő is. A tárgyakat két külön részre osztottam. Az egyik: Rajzolt. Mint a ruha és szerintem a szemüveg a bal felső sarokban is ide tehető. A másik pedig a képes. Vagy nem tudom, hogy fogalmazzam. Ide meg a fejhallgató, amit kizárt, hogy rajzoltak, és a gyűrűk, amik igazából a levegőben, Newton törvényeivel ellentétben lebegnek. Csak furcsán léteznek. És ez a két kaszt így nem nagyon passzol egymáshoz. Azok a kis koszfoltok tök jó ötletek, így legalább nem egységes kék az egész háttér.

Összességében:
Tetszett, gördülékeny volt. Élvezetes, és sok újat adott sok más könyvhöz képest. Mindenféle témáról szót ejtettek: örökbefogadás, homoszexualitás, önbizalomhiány, internetes ismerkedés, öngyilkosság. Egyszóval minden volt benne. Egy tini figyelmét mindenképp felkelti, és várom a folytatást!

Oldalszám: 388
Kiadó: Ciceró

Kedvenc karakterem: Márton Olivér

Kedvenc idézet: 

"– Miért a németet választottad második nyelvként?
 Unottan mozgolódtam.
– Mit tudom én. Bírom a Rammsteint, ennyi."
~ Fekete Orsi



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése