2016. június 4.

Anna Banks - Neptun

HANGULAT                                MOLY                                         2016

"A félig ember, félig szirén Emmának és szirén szerelmének, Galennek együtt töltött időre lenne szükségük. Egyedül, csak ők. Messze Poszeidón és Triton királyságától. Emma nagyapja, a Poszeidón király azt javasolja nekik, látogassanak egy Neptune nevű kisvárosba. Neptune otthont ad mind sziréneknek, mind félvéreknek, hozzájuk hasonlóknak. Azonban sem Emma, sem Galen nem számított arra, hogy nekik kell békét teremteni az óceáni, a földlakó és az édesvízi szirének között. Arra sem készültek fel, hogy találkoznak a csábos félvérrel, Reeddel, aki nem igazán palástolja érzéseit Emma iránt. Amire pedig végképp nem számítottak, az egy hatalmi harcba való belecsöppenés, amivel nemcsak szerelmük, hanem óceáni királyságaik is veszélybe kerülnek."

Egy nappal ezelőtt olvastam ki a második részt, ez a trilógia is a Könyvfesztes szerzeményeim között volt, bár az első kötetet már korábban olvastam. Olyan jó érzés volt úgy bemenni könyvesboltokba, hogy ott még nincs bent, de én már elkezdtem...

A Tritonnak durván lett vége, hiszen Rachel, aki sok ideig Galén mellett állt, támogatta a szárazföldön, anyja helyett anyja volt, életét vesztette abban a mentőakcióban, mikor Jágent, az árulót akarták megmenteni egy szigetről. Nem is kell mondani, hogy Galént ezt megviselte, Emmával együtt el akarta hagyni az óceán térségét, és jó messze elutazni onnan. Már megvolt minden terv, de a lányt rávette nagyapja, hogy máshova készüljenek, méghozzá egy Neptun nevű városba. 
Még egy indokot se mondott az öreg, hogy miért, Emma mégis követte a szavát, és Galénnal együtt elindult egy idegen helyre. 
Azért lehetett sejteni, mégis mit találnak majd ott. 
Rengeteg elbújt félvér szirént. Konkrétan egy szirénekből álló falut, amibe néhány ember is keveredett. 
Ez az utolsó kötet több izgulni valót tartalmazott jócskán, mint az előzőek, bár azok sem voltak unalmasak, egyszerűen több volt a történés benne. Megtudjuk a részleteket, mégis hogy került Jágen és Pakia a képbe, ki rángatta mögöttük a zsinórt. 
Emma és Galén életében előkerül a "Hogyan tovább?" téma, hol éljenek, az óceánban vagy a szárazföldön. Nagyobb veszekedés is kialakul köztük emiatt, amit persze a szigeten tartózkodó Reed ki is használ. Eddig örültem, hogy nincs benne szerelmi háromszög, bár ez most ebben az utolsó részben megjelent. Be kell vallanom, eléggé összecsapott mellékszál kerekedett belőle, simán ki lehetett volna belőle hagyni, főleg hogy tudjuk, mi fog kisülni végül belőle, és kit választ a lány.  Ezek után Galént elfogják, Emma kétségbeesett lesz, de az idejét azzal tölti, hogy Reeddel lófrál Neptunban, mert azt hiszi, szerelme azért ment el, hogy Gromnak szóljon a városról. Mi persze tudjuk, hogy ez nem így van, így egy kicsivel több aggodalmat várnánk Emmától, mint amennyit ő tanúsít. Úgy tűnik sok ideig, hogy az ellenség átveszi a hatalmat, de megérkeznek az óceán mélyéről a Poszeidón és a Triton uralkodók közösen... 

Karakterek:
Emma: Az eddig megismert megmentő már a múlté, most ő a reménység, akivel kivételt tettek az uralkodók és a múltőrzők. Életben hagyták, míg a törvény előírja, hogy a félvéreket meg kellene gyilkolni. Nem is tudom, hogy tudott Galénban kételkedni. A srác maga a megtestesült jóság... Miért akarna neki rosszat? 
Galén: Megtestesült jóság és bátorság. 
Reed: Hát tényleg erőszakos volt, de azt az elvet tiszteltem benne, mikor megmondta Emmának: Csak akkor csókolja meg, ha biztos a választásában, mert az a smár egyenlő a döntésével. 

Borító:
A trilógia borítói közül talán az első lóg ki legjobban a sorból. Más effektek találhatók a képen, és egy teljesen random sellőt ábrázol, míg a másik kettőn Galén és Emma karaktere jelenik meg. 
És bevallom őszintén, az utóbbi kettő sokkal jobban néz ki. 

Összességében:
Jó befejezés volt, akciódús, de mégis... Az előzőek jobbak voltak. Reed és Emma közötti szerelmes szál teljesen felesleges volt, és rettentően idegesítő. De alapvetően imádtam, egyáltalán nem bántam meg, hogy megvettem az egész sorozatot, egyszer biztosan újra nekiesek még.:)


Oldalszám: 352
Kiadó: Maxim

Kedvenc karakter: Galén

Kedvenc idézetem: 
"– Galén, esetleg szóba állhatnál velem – mondja a lisztesképű csontkollekció. – Talán elfelejtetted, hogy ki akarunk jutni innét?
 Galén lassan elfordítja a tekintetét a feje fölötti láncokról, és hűvösen végigméri Reed-et.
 – Miután kijutunk innét, kiverem az összes fogadat, azután ellenőrzöm, hogy egyet sem felejtettem-e bent.
 – Megértem, ha dühös vagy.
 – Dühös?
 A vérszomjas helytállóbb lenne."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése