Katja Millay - Nyugalom tengere

HANGULAT                                MOLY                                         2014

Aláfestőzene: Echo

"A két és fél évvel ezelőtti, kimondhatatlan tragédia óta Nastya Kashnikov csupán az árnyéka régi önmagának. Másik városba költözik, elhatározva, hogy titokban tartja sötét múltját, és senkit sem enged közel magához. Terve azonban kudarcot vall, amikor azon kapja magát, hogy megmagyarázhatatlanul vonzza az egyetlen személy, aki ugyanolyan elszigetelt, mint ő maga: Josh Bennett. Josh története nem titok. Minden szerettét elveszítette, így tizenhét éves korára senkije sem maradt. Akinek a neve egyet jelent a halállal, azt mindenki igyekszik elkerülni. Nastya kivételével, akit nem riaszt el a fiú, sőt, előbb-utóbb élete minden területére bebocsátást nyer. Ám miközben a kettőjük közti tagadhatatlan vonzalom egyre erősödik, Joshban felmerül a kérdés, vajon megtudja-e valaha is Nastya titkát – és hogy egyáltalán meg akarja-e tudni. A Nyugalom tengere gazdag, erőteljes és zseniálisan kidolgozott történet egy magányos fiúról, egy érzelmileg sérülékeny lányról és arról a csodáról, ha kapunk még egy esélyt."

Többen is ajánlották ezt a könyvet, és most már értem is, hogy miért. A könyvtárban is szemeztem vele, és végül miért ne? alapon kikölcsönöztem. 

Már a cím is felkeltheti minden ember figyelmét. Nyugalom tengere. Ki ne vágyna egy csöpp magányra, ahol csak egyedül lehet, és elgondolkozhatna az élet nagy dolgain, na meg nyugalomban lenne. Sőt, el is gondolkodtam azon, hogy jött össze ez a két szó. Egy csöndes, kihalt része a rengeteg vízmennyiségnek. Egy apró csónak, ami egymagában utazgat a nagy tengereken. És ez a kis metafora igaz is a két főszereplőnkre. 

A könyv eleje óta próbáljuk megfejteni Nastya titkát. Miért nem beszél? Tud egyáltalán? Vagy még jobban elidegenül az ezerszer elmesélt klisés történetektől azzal, hogy főszereplőnk teljesen néma. Azt viszont biztosan állíthatjuk róla, hogy hatalmas teher nyomja a vállát. 

A kezdetekkor mindenképp bele kell rázódnunk a lány gondolatmenetébe, ugyanis állandóan felhozza a múltját, amiből viszont mi nem sokat értünk, konkrétan semmit. De ezzel nem vagyunk egyedül. Közel kerül az iskola egyik szoknyavadászához, és ekkor hinnénk azt, hogy kezd közhellyé válni az egyedi történet. De nem. Nastya továbbra sem szólal meg. Az embert már ez is hajtja előre. Mi lehet az első szava? Kihez? Vagy egész végig némaságba burkolózva fog élni? 

Nastya kilóg a többiek közül. Nem csak öltözködésileg, és itt nem a szürke kisegeres outfitre gondolok, hanem a merész, fekete, alig takaró holmikra, hanem viselkedésileg. Távolságtartó. Mindenkit elkerül legszívesebben, viszont partnert is talál ebben. Vagyis inkább sorstársat. Josh Bennettet ugyanis mintha egy erőtér választaná el az iskolában a többiektől. Magányos, bár ezt ő mintha élvezné is ebből a szempontból. Míg Nastya titka megfejthetetlen, addig Josh nyitott könyv számunkra. A családja történetét mindenki ismeri. Ám egy este mindent megváltoztat. 

Közben időnként beleláthatunk a fiú szemléletébe is. 

A Leighton családnál rendezett apró vacsorák összehozzák az embereket, köztük Josht és Nastyát is. 

De a titka meddig marad még a felszín alatt?

Szépen adagolva kapjuk arról a délutánról a történéseket. Apró részleteket. 

És ha egyszer képesek lesznek szembesülni az érzéseikkel, meddig tart a paradicsom?

Karakterek:

Nastya: Teljesen különb a megszokott női karakterektől. Nincs benne bátorság, lelki erő annál inkább. Sokáig nem tudtam, mit higgyek róla egyszerűen. A történetet leginkább a saját magában lezajló monológok alkották. Csípős nyelvű, de az, hogy ennyire lekicsinyli magát... Azt nem szívesen olvastam. Ha tehettem volna, odamentem volna hozzá segíteni. Tettei könnyeket indítottak el a szememből, amik végül a padlón vagy a pólómon végezték...

Josh: Róla is ez a véleményem. Nála erősebb emberrel talán nem is találkoztam. Annyi mindent kellett túlélni, mindezt egyedül. Nyolcévesen fel kellett nőnie, pedig még jócskán a kisteherautókkal játszhatott volna. El lehet gondolkodni, vajon egy ilyen csodálatos embernek, hogyhogy ilyen sors jutott? Segítőkész, kedves... És önzetlen. 

Borító: 

Kettős érzéseim vannak ezzel kapcsolatban. Egyrészt nagyon tetszik, másrészt meg nem értem. A kiborult vödör a tetején még nagyon tetszik, ahogy a vízből kiadott arcok is. Viszont a színe már teljességgel kétségbe vonható. Miért fehér? Mintha a tengerből tej folyt volna.   Persze, ettől látványosabb a két arc, értem én. Csak kicsit fura. A felirat egyszerűen nagyon jó. A betűtípus nagyon jó, az angol címnél, a magyar egy sima egyszerű. Összhatásában az egész nem rossz végül is, de mégis sokáig emiatt viszolyogtam elolvasni. 

Összességében:

Egy megható történet két emberről, akik egymást megtalálva lesznek egy egésszé. Egymás hibáival, múltjával...

Kétséggel sokkolt, de persze csak jó értelemben. Az biztos, hogy megérdemli a molyos értékeléseken kapott helyezéseket és a jó értékelési átlagot is. Egyszerűen fantasztikus. Ahol kell, megmosolyogtat, ahol kell, megsirat...

Oldalszám: 496

Kiadó: Könyvmolyképző

Kedvenc karakter: Josh Bennett

Kedvenc idézetem: 

"– Őt hogyhogy szívem-nek szólítod, engem meg sose becézgetsz? – mímel nyafogást. – Hogyne becézgetnélek? – kérdez vissza Mrs. Leighton, és megpaskolja a fia arcát, ahogy elmegy mellette. – A múlt héten életem tragédiájának szólítottalak."