Jennifer Salvato Doktorski - Lángra lobbant nyár

HANGULAT                                MOLY                                         2016

"Hűtlen pasi, véletlenül felgyújtott kocsi, ideiglenes távoltartási határozat… elég sűrűn indul Rosie nyara. A szülei szeretnék, ha a lányuk legalább a bírósági meghallgatásig nem keveredne semmi zűrbe, ezért egyhetes autóútra küldik − az ország túlsó felébe − felelősségteljes barátok kíséretében. Rosie-nak persze semmi kedve az egészhez, egyrészt, mert rendbe akarja hozni a dolgokat az exével, másrészt kizárt, hogy ennyi időt kibír összezárva három totál kocka sráccal (akkor sem, ha egyiküknek piszkosul szexi a csomagolása). Vagy mégis? Talán csak a béna countryzene és az Ufómúzeum ment az agyára, de valahol félúton Elvis otthona és a Grand Canyon között Rosie kezdi egész más színben látni a történteket. Meg a kockacsapatot. Egy kocsi sokféleképpen lángra lobbanhat…"

Már mikor megjelent, akkor kinéztem magamnak a csodálatos borítójával együtt, amire majd inkább később térnék ki. De valahogy nekünk nem jött össze a találkozás egészen idáig. 

Rosie nem is tudja, hogyan, de felgyújtotta az exe kocsiját. Azért ez elég szép kezdés. Sikerült rögtön egy távoltartási végzést bezsebelnie, de egyszerűen nem bírja nyugodni a volt kapcsolata Joey-val, a szexi sráccal, aki a sok rizsa után arról, hogy ő szereti a lányt és várni fog rá, lazán megcsalta egy szőke lotyóval. De hát az érzés, mikor egy szerelmes embernek dumálsz, olyan mintha a falnak beszélnél. Rosie se nagyon hallgat másokra, menthetetlenül helyre akarja hozni a dolgot és beszélni akar az exével, ami még nagyobb katasztrófába torkollik. A bírósági tárgyalás napja már ki van tűzve. Na ekkor már valami változik a lányban, rájön, hogy nem kéne már semmi hülyeséget csinálnia, és szerencséjére Matty, a legjobb haverja, szinte testvére előáll egy olyan ötlettel, hogy Rosie is jöjjön két haverjával körbeutazni Amerikát nagyjából. 

Engem már az eleje is megfogott, bár rám vall, hogy ősz végén olvasok karácsonyi hangulatban nyári könyveket. Ahányszor Rosie a telefonjához nyúlt, hogy felhívja az a gerinctelent, beleordítottam volna a fülébe, hogy legyen egy kis méltósága, annyit nem ér a srác akármennyire is jól néz ki. Tudom, hogy a szerelem az nem olyan, hogy meg lehessen mondani neki, mégis mikor szeress ki valakiből, de azért ilyenkor nem ártana fullosan dühösnek lenni. 

A lány kezdetben teljesen negatívan állt a vakációhoz, de hát ahogy azt a szerintem nagyon jól megírt fülszöveg is állítja, a felénél nagyjából megjön az esze, és kezdi élvezni a kiruccanást. Eközben az olvasó agya azon kattog, hogy mégis kivel lesz a végén együtt Rosie, mert hát ugye annak kell lennie a végének. Kezdetben volt egy tippem, de aztán a cselekmény a három fiú közül valamelyikhez mindig lökte, és állandóan változtattam a véleményem erről. 

A főszál nekem rettentően tetszett, egyedi volt, humoros. Végig imádtam az írónő stílusát, és bár az elején Rosie-t meg tudtam volna fojtani egy kanál vízben, de az utolsó oldalakra őt is megkedveltem. Az tetszett még nagyon, hogy általában az ilyen könyvek végén teljes mértékben fel szokták menteni a főszereplőt a tettek alól, mert mégsem úgy történt, ahogy ezt eddig hittük. Részben így is volt, de azért mégis megmaradt valamennyi az ítéletből, ami végül is jogos volt, mégis kiszámíthatatlan. 

Egyedül az utolsó fejezettel volt bajom. Hogy miért? Túl gyorsak voltak az események. Aranyos, de túl gyors. A fentebb említett romantikus szálat az írónő fél oldalba (vagy annyiba se) akarta belesűríteni, ami nagyon rosszul sült el. Ezt az egy részletecskét nagyon elkapkodottnak éreztem, pedig az egész könyv amúgy egy logikus darab.

Egyszeri olvasásnak tetszett.

Karakterek:

Rosie: Különleges, szép, egyenesen gyönyörű, amivel néha tisztában van, de alapjában véve nem tartja magát nagyra. Az elején nem volt szimpatikus amiatt, hogy állandóan hülyeségekbe sodorta magát, meg én amúgy egy pozitív ember vagyok (fogjuk rá), és zavart az ő negatívsága. De a végére sokkal jobb lett vele a helyzet, ahogy a könyvben is le van írva, mintha kicserélték volna valahol a Texasba vezető úton. 

Matty: Tényleg egy nagyszerű barát, családtag szerűség, de talán ez a részlet is erőltetett volt, hogy ő is többet akar a főszereplőnktől szimpla barátságnál. 

Logan: Okos, jóképű, néha bunkó. A lányok kedvenc triója úgy általában és én is megkedveltem. Igazából ennek az okát annyira nem is tudom. Szimplán a furcsaság, ami körüllengte, meg hogy más volt, mint általában a férfi főszereplők, ez olyan egyedivé tette, és automatikusan megszerettem. 

Specner: Bár ez olyan menő név szerintem, a srác mégis inkább kocka, mint menő. De őt is talán az okostojássága miatt bírtam, és önelégülten mosolyogtam, mikor olyat mondott, amit én tudtam. 

Borító:

Nekem szerintem a kedvenc LOL-os borítóm a Toplistás szerelem mellett. A színvilága eléggé barnás, illik egymáshoz, mert mindhárom képben ez a szín valahogy megtalálható és az effektelés is sokat segíthetett benne, hogy ennyire passzoljanak. Egyszerűen tetszik és kész. 

Talán azt az egy dolgot tudnám kiemelni, hogy szerintem jobban mutatott volna, hogyha a középső kisképnek a kerete is olyan, mint a két nagyobbat elválasztója. 

Amúgy zseniális, az embernek egyből olvashatnékja támad tőle.

Összességében:
Nekem nagyon tetszett. Laza volt, aranyos, valamilyen szinten kiszámíthatatlan.
Azoknak ajánlanám leginkább, akik egy kicsit vissza akarnak csöppeni a nyári szünetbe egy kis regény erejéig és szeretik a könnyed történeteket.

Oldalszám: 272
Kiadó: Móra

Kedvenc karakter:  Matthew Ryan Connelly (Matty), Logan Davidson és Avery

Kedvenc idézet: 

"– Tulajdonképpen szerencsés vagy. Csak egyszer van az ember életében első szerelem. Legalább hamar túlesel rajta.
 – Ezt Taylor Swift is megirigyelné tőled – válaszolom, de közben arra gondolok, igaza van."

Nekem tetszett