2017. április 17.

Ransom Riggs - Üresek városa

HANGULAT                                MOLY                                        2014

"1940. ​SZEPTEMBER 3. A KÜLÖNLEGES GYERMEKEKET SZÖRNYEK FENYEGETIK. EGYETLEN EMBER MENTHETI MEG ŐKET – DE Ő MADÁRTESTE FOGLYA MARADT. A Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekeinek hihetetlen, kalandos története folytatódik. Jacob Portman a barátaival Londonba indul. A gyerekek szeretnének biztonságra lelni egy időhurokban, ahol nem fenyeget sem öregség, sem betegség, sem ellenség. Azt remélik, hogy gondviselőjükön, Vándorsólyom kisasszonyon is segíteni tudnak, hogy visszanyerhesse emberi alakját. Mielőtt barátait biztonságos helyre vezeti, Jacobnak meg kell hoznia egy fontos döntést szerelméről, Emma Bloomról. Közben a háború sújtotta Londonban vérszomjas lidércek és éhes üresrémek fenyegetik őket… Ransom Riggs különleges hősei, a szörnyeket látni képes Jacob, a puszta kezével tüzet gyújtó Emma, a láthatatlan Millard, a halottakat feltámasztó Enoch és társaik visszatérnek a fantasztikus fordulatokkal teli regényben. A régi fényképekkel illusztrált könyv rendkívüli világba vezeti az olvasót."

Bevallom, eléggé tologattam az elolvasását, féltem attól, mégis mit kapok, és azt kell mondjam így utólag, hogy teljesen jogosan tettem. Az olvasó egy második résznél természetesen valamilyen elvárással indul, attól függően, hogy tetszett-e neki az első kötet. És mivel nekem nem volt bajom vele, kíváncsi voltam, mit hozhat a folytatást.
Bár ne lettem volna. 
A Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei után ez a második rész maximum azért íródott, hogy az alapötletről még egy bőrt lehúzzanak. Tény és való, hogy az első könyv aztán függővéges, így nem lehet befejezni egy történetet. Na de így folytatni sem. Úgy éreztem, az egész csak lebegett a semmiben, egy kupac gyerek mászkált fel és alá, aztán Emma már megint el akarta üldözni Jacobot, majd már a köszönetnyilvánítás következett. Minden, amit szerettem az első részben, itt semmivé vált, mintha nem is lett volna. Ki merem állítani, hogy unalmas volt és semmilyen. Történés alig, vagy nagyon ergye verzióban, izgalom sehol, megismerkednek egy rakat emberrel, akit végül maguk mögött hagynak, mert mennek tovább. Az egész könyv részben Vándorsólyom kisasszony madár alakjából való kiszabadítását próbálja bemutatni, amibe az első rész végén került. Hozzátenném, hogy azért elég borzalmas volt ennek a szálnak a végkimenetele. A színvonala erősen csökkent, minden oldallal egyre kevesebb és kevesebb volt. Ezt nagyon bántam. 
A stílusa mintha itt más lett volna, untatóbb, és szinte az egész erőltetett tájszólásban íródott, amin egy idő után már csak forgattam a szemem. Enoch még teljesen rendben van, egy embernek ki kellett tűnnie ezzel a tömegből, de aztán jöttek még, akik valamilyen akcentussal beszéltek. 
Ezek után nem valószínű, hogy valaha a kezembe veszem a befejező kötetét, főleg, hogy barátnőm szerint az még ennél is vontatottabb és semmitmondóbb. Szép kilátások...

Karakterek:
Jacob: Maradt ugyanolyan, mint az első kötetben, róla itt olvashattok.

Borító:
Ugyanúgy hasonlítanám az első kötetéhez, ugyanis az összes hasonló.

Összességében:
Reméltem, hogy másként lesz, mégis egy eléggé vontatott, semmilyen folytatást kaptam, amire őszintén, nem számítottam az első kötet alapján. Így nem biztos, hogy ki merem állítani, hogy aki szerette a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekeit, az ezt is szeretni fogja, mert velem ez történt. Pontosan ez. Lehet, hogy éppen nem volt ihlete az írónak, de mégis alkotni akart valamit?

Oldalszám: 384
Kiadó: Kossuth

Kedvenc karakter: Millard Nullings

Kedvenc idézetek: -

Sajnos szerintem fele olyan jó volt, mint az első kötet


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése