2018. május 9.

Sophie Jackson - Egy csepp remény

HANGULAT                                MOLY                                        2016

"Max OHare képtelen elengedni a múltat. Legjobb barátja nélkül nem élte volna túl a gyönyörű szőkeség, Lizzie tragikus elvesztését, és rég a drogosok poklát járná. Kap még egy esélyt a sorstól Az elvonón ugyan végigmegy a gyógyulás tizenkét lépcsőjén, de indulatos marad, és nem enged közel magához senkit. Grace Brooks lelkébe égett a seb, amit az a férfi ejtett, aki felesküdött, hogy tisztelni és védelmezni fogja. A lány messzire menekül, és titkait mélyen magába zárja. Az egyikük érezni akar, a másik elrejtőzik az érzések elől. Melyikük lesz elég erős, hogy a szerelem erejével átüsse a falat? 

Sophie Jackson trilógiája a tiltott szerelem édességéről és veszélyéről az interneten lett szenzációs siker. Jodi Ellen Malpas, Jamie McGuire, Katy Evans és Smanatha Young rajongóinak kötelező"

Sophie Jackson trilógiájának már az első része, az Egy font hús megérintette a szívem, lelkem mindenem, nem hittem volna, hogy ezt az írónő képes felülmúlni, de az Egy csepp reménnyel sikerült neki. 
Az előző kötetben mellékszereplőként megismert Max O'Hare életébe kapunk bővebb betekintést ebben a történetben, aki nehéz időszakon van túl, a fájdalmak elől a drogokba, italba, nőkbe menekült, végül egy rehabilitációs központban kap segítséget és lábal ki függőségéből. Készen áll, hogy új életet kezdhessen egy kisvárosban, ahol találkozik Grace-szel, aki szintén a múltja elől menekül. 
Már az első oldalakon imádtam. Beszippantott és nem akart elereszteni. 
Eleinte megismerkedhetünk Max hátterével, amelybe lassan becsatlakozik Grace is. Az írónő nem sietteti a szálakat, mégsem éreztem egyáltalán vontatottnak, minden szavát áhítattal olvastam. Végig letehetetlen volt, mindig többet és többet akartam belőle. Ez az írónő különlegessége.
A történet maga egyedülálló, bár hasonlókat olvashattunk már. Két megtört lélek, akiknek meg kell küzdeniük a múltjukkal, úgy tudnak csak teljes mértékben a jövőre koncentrálni.

"(…) sose nyiss ajtót, ha a múlt kopogtat. (…) Semmi újat nem tud mondani." 

A remény nagyon fontos szó a regényben. Maxnek és Grace-nek is szinte csak ez maradt, amely fenntartja őket az élet hullámainak felszínén. A férfinak végig kellett élnie, ahogy a tökéletesnek hitt kapcsolata a romokban végzi, elvesztett fia után jegyesével is elhidegülnek, ő pedig inkább segédeszközökhöz nyúl, különféle drogokhoz és italokhoz, mintsem az érzéseiről beszéljen valakinek. Míg végül a szeretett nő végleg otthagyja, és egyedül marad a nagy fájdalmával. A legjobb barátja, Carter gondoskodik arról, hogy a megfelelő ellátást kapja egy erre specializált központban, ahol nem csak a függőségétől szabadul meg, új barátokra is szert tesz, akik végig támogatják őt a nehéz időszakban, és segítik az új életének elkezdésében. Meglátogatja rég nem látott nagybátyját, fizikai munkába temetkezik, de arra nem számít, hogy az ottani pultoslány ennyire megragadja a figyelmét. Grace egy rossz kapcsolatból menekült egészen a kisvárosig, ahol új barátokat szerez, próbál beilleszkedni az új környezetbe, mégis azért tartani a távolságot mindenkitől. Nem tud teljesen feloldódni, legtöbbször elvan magában, mikor nem dolgozik, de közben próbálja megvalósítani az álmát, egy teljesen külön ház felújítását, messze a nyüzsgő városközponttól. Azonban az új élet lehetősége nem olyan egyszerű, mint amennyire az annak látszik. A múlt mindig megkísért és próbál visszarántani. Az emlékek sokszor megrohamoznak, és nehéz ellenállni.
Roppant fordulatos, szívszorító szerelmi történet Grace és Maxé. Csodálatos, olyan elemi erővel hat az olvasójára, mint kevés másik regény. Megszerettem. Mindig tartogatott számomra fordulatokat, nem engedte, hogy letegyem egy pillanatra is.
Egyedi, szívszorító és szenvedélyes.
Nem csalódtam az írónőben, és alig várom a trilógia befejező kötetét, amely a két férfi közös barátjáról, Riley-ról szól.
Nagy kedvencem lett.

"El kell fogadnunk, hogy a csalódás véges, de sohasem szabad elveszíteni a végtelen reményt." Martin Luther King

Karakterek:
A regény két megtört lelket mutat be, akiken az élet alaposan megköszörülte a kését. Mindketten készek továbblépni a múlton. Hamar megkedveltem őket, hiszen egyikük sem adta fel. Nehéz megpróbáltatásokon mentek keresztül, mégis kitartottak, ha meg elestek, felálltak. Eleve az, hogy Max ráébredt arra, ez nem járható út, segítségre van szüksége, hatalmas dolog. Ráadásul megfogadta a tanácsokat, és változni szeretett volna, ez a szememben szimpatikus tulajdonság. Bár külsőleg tökéletes a férfi, a lelke cafatokban és a múlt árnyai fedik be. Grace pedig alapjában véve elég zárt személyiség, de egy bizonyos ember tette azzá. Amint megtalálta a baráti körét, aztán Maxet, egyre kezdett megnyílni nekik és az olvasóközönségnek is.

Borító:
Szerintem nagyon passzol a regényhez. Félig-meddig megtartották az eredeti borítót, azonban a hölgy szája le lett rajta cserélve. Mégis azt kell mondanom, nekem kicsit közeli a kép, mintha rázoomoltak volna az eredetire. Azonban az a fő, hogy passzol a történethez, így nem lehet egy rossz szavam se.

Összességében:
Nem csalódtam Sophie Jacksonban. Hatalmasra állította a mércét az Egy font hússal, de ezt képes volt az Egy csepp reménnyel megugrani. Már az első oldalain beszippantott a történet, és nem akart elereszteni. Egyszerűen a kezemben ragadt, faltam a sorait és nem tehettem ellene semmit.
Egy csodálatos, szívszorító, könnyfakasztó történetet olvashatunk az írónő tollából. Imádtam minden betűjét.
Szenvedélyes, romantikus, lélekig hatoló.
Azoknak ajánlanám, akik szeretik az elgondolkodtató, néhol fájdalmasan valóságszerű, de egyben gyönyörű történeteket, mert az Egy csepp remény teljes mértékben ilyen.

Ha az ajánló felkeltette az érdeklődésed, a regény a BOOK24 online webáruház oldalán 16% kedvezménnyel rendelhető meg, és akár már másnap a kezedbe veheted!

Oldalszám: 472
Kiadó: Libri

Kedvenc karakter: Max O'Hare, Riley Moore, Tate Moore
Kedvenc idézetek: 

"– Mivel az újév csak pár napra van innen, hadd bizonyítsa ez a kis érem az elszántságát és az erejét, és hogy a boldog befejezés megvalósítható. Ez itt a remény jelképe. Megtörténhet. Még magával is." 

*

"Az élet összetör. Ettől senki sem védhet meg minket, és az egyedüllét sem fog, mivel a magány szintén megtöri az embert a vágyakozásával. Szeretni kell. Érezni. Ezért vagyunk itt a földön. Azért, hogy kockáztassuk a szívünket. " 

*

"– Tudod, mit látok, amikor rád nézek? 
 Max hevesen megrázta a fejét. 
 – Inkább nem szeretném tudni… 
 – Egy olyan férfit, aki jobban akar lenni, aki megbánta a döntéseit, aki szeretné helyrehozni a hibáit, és továbblépni az életben. Egy olyan férfit látok, aki retteg kockáztatni, megbízni valakiben, miközben pedig elkeseredetten vágyik rá. Egy férfit látok, aki össze van törve, de próbálkozik. Reményt látok."


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése