2017. szeptember 23.

Pierdomenico Baccalario · Paola Zannoner · Silvana Gandolfi · Sara Colaone · Beatrice Masini · Lodovica Cima · Guido Sgardoli · Alessandro Baronciani · Antonio Ferrara · Luisa Mattia · Fabrizio Silei · Antonella Ossorio - Kimondhatatlanul

HANGULAT                                MOLY                                        2016

"VÁGY. ​SZÉGYEN. FÉLÉNKSÉG. FÁJDALOM. SZERELEM. KÉTSÉGBEESÉS. FÉLELEM. ÖRÖM. BÁTORSÁG. BŰN. FÉLTÉKENYSÉG. GYŰLÖLET. 

Vannak érzelmek, melyekről tizenéves korunkban nem szívesen beszélünk. Ezért néha jó lenne, ha ezeket valaki kimondaná helyettünk. Vagy legalábbis segítene megfogalmazni, mi mindent gondolhatunk az adott érzelemről. Jó lenne, ha valaki megosztaná velünk a tapasztalatait azokról a helyzetekről, amikor találkozott ezekkel. Ha segítene abban, hogy ne féljünk szavakba önteni az érzelmeinket. 

Egy jó történet pedig – mint az már oly sokszor beigazolódott – az egyik legjobb segítség! 

12 kortárs, nemzetközi szinten elismert olasz alkotó arra vállalkozott, hogy fiatal olvasóknak 12 érzelemről sztorizzon. Ám ezt úgy kellett megoldaniuk, hogy műveikben egyszer sem mondhatták ki az érzelmet jelentő kulcsszót, kizárólag a művek címében. Így született meg ez a 10 novellát és 2 képregényt tartalmazó antológia, amely 2015-ben rögtön megjelenése után bestsellerré vált Olaszországban. Egy ízig-vérig fiatalos, 21. századi olvasmány, melyet az emberi kapcsolatok, a korunkra jellemző élethelyzetek és az izgalmas történetek iránt érdeklődő tizenéveseknek ajánljuk!"

Olyan impozáns és figyelemfelkeltő volt számomra első látásra. Ötletes - gondoltam magamban. Mégis rá kellett jönnöm az ellenkezőjére.
Sajnálatos módon barátnőmet is belerángattam, és szép kis háromszöget alkottunk. Én, ő meg a könyv. Egyik könyves beszédtémánk alkalmával erre esett a szó, én vetettem fel, mire neki is megtetszett az ötlet, így végül a kosarában kötött ki a Kimondhatatlanul egy bevásárlás alkalmával. Mint azt ő is elmondta nekem, nem egészen úgy hatott rá a könyv, ahogy azt szerette volna, és ugyanez esett meg velem.
Rövid, mégis olyan sok mondanivalója lehetne, ugyanis a művön átveszik az érzelmek a hatalmat. Vagyis ezt állítja a fülszöveg, aminek igazat is adok. 10 novella és 2 képregényt tartalmaz a könyv, ami mind különböző író tollából származik. Rettentően kíváncsian vágtam bele az olvasásába. Mégis azért kis fejrázogatással, ugyanis az egyik szerzőjétől már olvastam egy regényét, méghozzá a Rossz voltamot. És bevallom, az egyáltalán nem tetszett. Érdekelt, hogy ez itt most másként lesz-e. A vicc pedig az, hogy pont az ő novellája volt az egyik, ami még fogjuk rá, hogy bejött.
Kliséhegyek.
Ifjúsági témáról próbáltak írni az ifjúságnak mégis úgy, hogy attól a korabeli ember érzi magát hülyének. Mindegyik karaktert úgy festik le, mintha a tinédzserek élvhajhászók, rettentő sötétek vagy magukat kellető libák lennének. Ugyanazok a karakterek jelentek meg mindenhol, ebből építkezett a könyv, pedig különböző szerzők alkották. Akiknek a stílusa vetekedett egy gyengébb iskolai beadandóéval, ugyanis rendkívül egyszerű volt, ráadásul az összes ugyanolyan. Egyik sem volt kiemelkedő, az összes mintha ugyanaz az ember írta volna. Ez valamiféle olasz stílus lenne? De nem akarok általánosítani.
Egy kicsit zavart a gyors E/1 és E/3 váltakozás. Egyik pillanatban még az egyik, majd a másik. Bár tény, néha jó volt kicsit váltani, mégis összességében nem tetszett ez a sok csere. Egyedül ebben különböztek egymástól. Sokszor még a nevek is ugyanazok voltak, a végére elegem lett a sok Francescóból, Alessióból és Beatricéből.
Ha választani kéne, melyik tetszett... A fentebb említett Antonio Ferrara irománya ment át a rostán és az első képregény, Sara Colaone tollából. De a többi mind egysíkú volt. Semmitmondó, és ki merem jelenteni, hogy unalmas. Nem volt benne egyediség, kamaszokról írtak, de nem kamaszfejjel gondolkodtak. Ami nagy hiba.
Annyira tetszett az ötlet, mégis a kivitelezés borzalmasra sikeredett. Vonzott, de a végére már csak taszított.
Ha megkérdeznék, hogy van-e olyan könyv, aminek az olvasását valaha is megbántam, gondolkodás nélkül ezt vágnám rá. De jogosan jöhetne a kérdés akkor, hogy mégis mi a fenéért olvastam végig, miért nem tettem le az első pár oldalon. Erre két nagyon egyszerű válasz van. Egyrészt, mert kellett egy molyos kihíváshoz, másrészt meg reménykedtem benne, hogy kitör valamelyik iromány ebből a sztereotípiákkal zsúfolt, klisétömbös világból, a végre mutat nekünk valami jót, és előnyére válik a könyvnek, hogy több író is dolgozott rajta. Sajnálom, hogy ez nem történt meg.

Borító:
Mivel a karakterekről ez esetben nem nagyon tudok beszélni, na meg bele is foglaltam lényegében az előző pontba, inkább átugranám, és rá is térnék a borítóra. Ami engem egyszerűen megvett kilóra az első pillanatban. Egyrészt az a kávéspohár nagyon impozáns, rettentően jól mutat. Másrészt meg a cím betűinek törése olyan furcsa, mégis hívogató. Nekem nagyon bejön, ahogy maga az egész. Azt hiszem, erről szól a mondás, miszerint ne ítéljünk a külsőről. Megjegyeztem!

Összességében:
Hívogatott, ugyanis annyira jónak és ötletesnek tűnt kívülről. A hangsúly pedig a kívülrőlön van, ugyanis amennyire vártam tőle ezeket, annyira nem kaptam meg.
Ki merem állítani, hogy rettentően lapos volt, a stílus és a történetek megegyezőek, nem volt bennük semmi új, egyhangú volt és eseménytelen. Megmutatta: Ahogy embereket se, úgy könyveket sem szabad a borító alapján megítélni, ugyanis tartogathatnak meglepetéseket. Míg sokszor ez a meglepetés jó, itt ez inkább negatív.
Viszonylag vékony könyvről van szó, mégis mintha egy örökkévalóságig tartott volna, mire a végére értem.
Azoknak ajánlanám leginkább... akik egyáltalán nem tudnak mit olvasni, és mindent amit akartak, annak is a végére értek.

Oldalszám: 248
Kiadó: Betűtészta

Kedvenc karakter: -
Kedvenc idézet:
"Baby you light up my world like nobody else, énekli Francesca fél fülébe a kedvenc együttese."
Bár nem említette a könyv, a szövegben felismertem az én kedvenc együttesem egyik számát, így megérdemli az egy csillagot.


2017. szeptember 18.

Ella Steel - Sors-Döntő

HANGULAT                                MOLY                                        2017

"Evan Keller egy feltörekvő rock banda tagja, akinek meghiúsulni látszanak az álmai. A teher, ami a vállát nyomja már túl sok neki. Segítséget kell kérnie, de ezt nem teheti meg nyíltan, mert az csak tovább rontana a helyzeten. Vajon megtalálja a megfelelő embert? Haley Benett egy elszánt, makacs fiatal nő, aki bizonyítani akarja leendő hivatása iránti elkötelezettségét. Egy hétköznapi történet, egy nem hétköznapi szerelemről. Egy kapcsolat, ami már az első személyes találkozó előtt elmélyül. Két szív és egy nagy szerelem. Vajon az egymás iránt érzett szerelmük elég erős ahhoz, hogy legyőzze az élet által eléjük sodort akadályokat? Megismerhetjük félelmeiket, küzdelmüket, kitartásukat és egymásba vetett bizalmukat. Ebben a történetben bármi megtörténhet, hisz a sorsunkról mi magunk döntünk."

Nagyon szépen köszönöm az írónőnek a felkérést az olvasásra!:) 

Nemrég jelent meg Ella Steel debütálókönyve, a Sors-Döntő. A címe is elég figyelemfelkeltő, nem hétköznapi, teljesen egyedi. Ízlelgessük még egy kicsit! Miről is szólhat ez? Versengés? Benne van. Sors? Abszolút. Mondhatjuk, hogy teljesen passzol a regényhez? Naná.
Aki közelebbről ismer, tudja, miket olvasok, azt nem lepődik meg az állításomon, hogy imádom az olyan történeteket, amikben a zene főszerepet kap. Jómagam is zenészcsaládból származom, imádom a hangszereket, nemrég kezdtem énekesi pályámat, ugyanis be nem áll a szám a folytonos dalolástól. Így hát állíthatom, hogy nem áll messze tőlem a téma, amivel Ella Steel és sok más szerző is foglalkozik.
Evan Keller egy nemzetközileg ismert zenekar frontembere, néha mégis úgy érzi, mintha a többi tag felelősségteljes bátyja lenne. Mivel a banda ikrei nem éppen a jó úton kezdtek el járni az utóbbi időben, a drog, a bulizás és a lányok töltötték ki a mindennapjaikat, szükségük lett külső segítségre. És a nagybetűs Sors nem mást rendelt ki hozzájuk, mint a fekete szépség Haley-t, aki pszichológusként praktizál.
A mellékszálak is izgalmassá teszik a történet, ha már nem lenne így is elég érdekes a fő, ami Haley és Evan SMS-ezgetését takarja egy ideig. Egyre több és több üzenetváltás történik kettejük között, ezek pedig kezdenek másfele is kacsintgatni, nem kimondottan a munkáról. If you know, what I mean... És itt elértünk az egyik dologhoz, ami nem tetszett annyira a könyvben. Ez pedig az, hogy már három SMS után az egyik babázza a másikat, az pedig édesemezi az egyiket, ráadásul a monológokban olyanok vannak, hogy az a pár sor, amit váltottak, mennyire megbabonázta mindkettejüket, és már teljesen rózsaszín köd lebeg a szemük előtt, kész, elvesztettük őket. Itt hangsúlyoznám, hogy ekkor még soha nem is találkoztak. Már egymásról ábrándoznak 5 üzenet után, pedig azt sem tudják, hogy néznek ki ugyanis a könyvben nincs arról szó, hogy lestalkolták volna a másikat Facebookon, vagy valami. Jó, lehet, Haley tudta, ugyanis Evan híres rocksztár, beüti a gugliba, és az kiad a félmeztelen képek között néhány koncertképet is, ha jó napja van. Ezzel szemben viszont a férfi tényleg nem tudott semmit a nőről. Így azt kell mondanom, hogy nagyon gyorsan haladtak. Értem én, hogy bensőséges lett a kapcsolatuk a pár SMS alatt, én mégsem gondolnám, hogy az első találkozás első pillanatába egymásnak kéne esni.
Ez pedig a második negatívumhoz vezet el minket, ami a számomra sok erotikus jelenet volt. Ez pedig a végére azt a reakciót váltotta ki belőlem, hogy ehh, már megint ágyjelenet.
"Addig nem léphetsz túl a gondokon, míg nem vállalod fel azokat." 
Mégis azt kell mondanom, hogy ezek ellenére én nagyon élveztem az olvasását. Az írónő az első kiadott könyvét tarthatja a kezében, mégsem éreztem szárnybontogatósnak. Gördülékeny és laza volt a stílusa, ami nagyot dobott a regényen.
Na meg az utolsó húsz oldal se volt kutya, akkor gondoltam azt, hogy Ella Steel egy érzelmi hullámvasútra ültetett fel bennünket. Csak gratulálni tudok az első könyvéhez, és ha jobban megnézzük a könyvet, láthatjuk, hogy hamarosan érkezik a mű folytatása is, a Sors-Fordulat.

Karakterek:
Haley: Szerintem egy kimondottan kedves, törődő karaktert kaptunk főszereplőnek. Viszont azt kell mondani, hogy túl tökéletes. Mintapolgár. Feminista mozgalmak használhatnák fel, hogy bezzeg a nőknek mennyi szenvedésen kell átmenniük, de mindent egyedül kibírnak és megoldanak. Egy szót sem szól, csak tűr és vágja a jó pofát mindenhez, és az jött le nekem, hogy tényleg nem bánja nagyon a dolgot.
Evan: Ezzel szemben viszont a Két évvel később... részben megtapasztalhatjuk, hogy az elején akármennyire úgy lett beállítva, Evan Keller viszont egyáltalán nem tökéletes, és épp ezért az. Vannak hibái, mint az átlag embereknek.

Borító:
Ami nekem a legnagyobb bajom, hogy a két szereplő között semmi szikra nincs. Egyszerűen elmerengenek egymás mellett és kész. Hasonló problémám merült fel egy ideje Anne L. Green - Viharos érzelmek c. művénél. Ott is szinte ollóval lehetne vágni a karakterek közötti feszültséget. A háttér viszont tetszik, ugyanis hangulatos és teljes mértékben illik a könyv tartalmához.

Összességében:
Egy elsőkönyves író tollából olvashattam nemrég, viszont a stílusa nemhogy nem szárnybontogatós, sokkal inkább laza és könnyed. Pont illik a könyvéhez.
Felsoroltam erősségeit és gyengeségeit is egyaránt, ugyanis mindkettőből van, én mégis úgy érzem, hogy Ella Steel büszke lehet az alkotására.
Leginkább a romantikus-erotikus pártiaknak ajánlanám, azon belül is azoknak, akik kíváncsiak egy rocksztár és egy pszichológus románcára.

Oldalszám: 344
Kiadó: MyBook

Kedvenc karakter: -
Kedvenc idézet: 
"Én az embereket a saját maguk börtönéből akarom kiráncigálni." 
*
 "Két dolog van, amiben biztos vagyok az életben. Az egyik a halál, a másik, hogy a nőket soha a büdös életben nem fogom megérteni." 
*
 "– Igen? Kivel beszélek? – Biztos nem nézte meg a számot, egyébként tudná, hogy kivel beszél, így hát beleszóltam.
 – A világ egyik legnagyobb balfaszával.
 – Te vagy az, Evan? – érdeklődött. Milyen kedves, hogy a világ legnagyobb balfaszáról rögtön én ugrok be neki, de most ez sem érdekelt."

2017. szeptember 17.

Dedikált Pepe Toth könyvjelzők eredményhirdetése

Sorsoltam! 
Három szerencsés olvasó pedig immár magáénak tudhat 1-1 Pepe Toth által dedikált Luxenes könyvjelzőt. Rengetegen jelentkeztetek a nyereményjátékra, hogy pontos legyek: 117-en. (Két komment a határidő után érkezett, azokat sajnos már nem tudtam figyelembe venni.) Nagyon köszönöm az aktivitásotokat!

De nem is húznám tovább a karakterek számát, inkább leírom, kik nyerték ezúttal a díjakat!
  1. Sebők Zsaklin
  2. Lexa
  3. Nagy Alexandra
Gratulálok mindhármójuknak! Őket a megadott e-mail címen értesítem is!
És reménykedjünk, hogy nemsokára a borítómodell újra hazalátogat, és egy eseménydús dedikáláson vehetünk részt mihamarabb!:) 

Aki esetleg lemaradt az élménybeszámolómról, ide kattintva elolvashatja.

További szép vasárnap délutánt!

2017. szeptember 12.

Szekeres Judit - Meztelen igazság

HANGULAT                                MOLY                                        2017

"Titokban ​lehet-e tartani a rejtett életünket? Meddig lehet elmenni a hazugságban? 

 A választ megtudhatjuk Szimóna történetéből, aki huszonhárom éves gyorséttermi felszolgálólányként, múltját háta mögött hagyva, családjától távol, független szingli hétköznapjait éli Budapesten. Gyermekkori szenvedélye a dzsesszbalett, amelyet a fővárosba költözése után a rúdtánc váltott fel. Esténként Kasszandra álnéven, álarcban táncol egy neves éjjeli klubban, amiről kizárólag a legjobb barátnője, Liza tud. Egyik este, mikor a produkciója véget ér, és lefelé tart a színpadról, útját állja egy részeg vendég, és erőszakoskodni kezd vele. A lány kétségbeesetten küzd ellene, mikor váratlanul megjelenik egy rejtélyes és jóképű férfi, aki azonnal oltalma alá veszi a védtelen lányt. Később a megmentő ugyanabban a büfében tűnik fel, ahol Szimóna napközben dolgozik. A férfinak sejtelme sincs arról, hogy a remegő kézzel őt kiszolgáló lányt mentette meg azon a bizonyos estén. Hamarosan kezdetét veszi kettejük tündérmesébe illő románca, amely számos megpróbáltatásnak néz elébe. De vajon túléli-e a kapcsolatuk a titkot, melyet Szimóna táncos jelenéről rejteget? S vajon sikerül-e a lánynak végleg felszámolni a sötét múltat, amely hosszú évek óta rémálomként kísérti a békésnek tűnő életét?"

Nagyon szépen köszönöm az olvasási lehetőséget az Álomgyár kiadónak!

Nem is olyan régen a megjelenések között feltűnt Szekeres Judit könyvének a címe. Már ebből is nagyjából be tudjuk határolni a témáját, ami nem csal, ugyanis egy romantikus-erotikus könyvről van szó. Kíváncsi lettem, mit rejteget a pikáns borító és az elsőkönyves, fiatal írónő.
Annak ellenére, hogy Judit az elején még csak bontogatja a szárnyait, megragadott, és mintha egy hullámvasútra ültem volna amit eddig még soha nem tettem, de gondolom hasonló érzés, nem engedett kiszállni. Ámulatba ejtő volt. Laza, aranyos történet, tetszett az alaptéma, miszerint Szimóna kettős életet él, és kíváncsi voltam, mit hoz ki ebből a szálból az írónő. 
És nekem a könyv egészen addig szárnyalás volt, míg Márton be nem lép rendes a képbe. Ugyanis onnantól már körülvett az az érzés, hogy én hasonlót már olvastam. Nem egyet, nem kettőt, hanem Dunát rekesztő mennyiségű hasonló könyv ül a könyváruházak polcain és porosodik a raktárukban. Ez a sablon nem más, mint a fiatal leányzó a semmiből, akire véletlenül szemet vet egy idősebb, méghozzá pénztojó, igen jó nemi életet élő fazon, aki persze első pillanattól beleszeret főhősnőnkbe, és minden drága csecsebecsével elkápráztatja. 
Ha ez nem lenne elég, a történetben rengeteg amerikai közhellyel találkozunk, amik leginkább a filmekben fordulnak elő, minthogy a való életben. Gondolok itt a kávéleöntős akcióra, amit megértek, hogy remeg a keze, mert újra látja a megmentőjét, és wow, ráadásul ez tipikusan az én bénázásom lenne, mégis annyira fanfictionbe illő, ami ez esetben nem pozitív jelző. 
Sokszor találtam irreális jeleneteket az események között, az egyik pont a leöntős incidens után történt. Bár nem vagyok jártas a nagy melós életben, mégis azt hiszem, hogy a főnök nem nézi jó szemmel, ha az alkalmazott csak úgy gondol egyet, és lecsüccsen egy kis dialógust folytatni az egyik vendéggel. Persze ez csak az én véleményem, lehet, hogy valamelyik góré még fizetésemelést is ad érte. 
Néhányszor irreális párbeszédekbe botlottam. Értem én, hogy mikor ismerkedik az ember próbál minél szebben fogalmazni, hogy műveltebbnek tűnjön, és azért egy "Nekem csobogsz, kis patak?" sem éppen egy megfelelő társalgási forma, mégis úgy gondolom, hogy a 21. században ilyen nem jön ki az általános beszélgetés közepén az ember száján: "[...] , de miután Pestre költöztem, valahogy teljesen elhagyott a szerencse az erősebbik nemmel kapcsolatban - válaszoltam [...]." Be is jelöltem, én speciel melyik szóhasználatra értettem a mondandóm. Továbbá teljesen megértem, és tisztában vagyok azzal, hogy írásban azért másként "beszélgetünk", az író akaratán kívül is szépíti a hétköznapokban használt párbeszédeket, mégis ezt már nem csak szépítették, hanem még teleszórták egy vagon csillámmal is. 
Ezen kívül pedig nem kaptunk választ egyik a fülszövegben említett kérdésre sem. Úgy éreztem, hogy az elején emelkedett, egészen a leöntős jelenetig, aztán több száz oldalon keresztül elkezdett stagnálni. Ugyanolyan volt az egész, megrekedt egy ponton. Némi izgalmat Evelin vihetett volna bele, de ezt a tipikus valaki nőszemély rá akar akaszkodni a főszereplő pasira, mert el akarja happolni típusú karaktert már ismerhetjük elég jól, így nem ugrottunk be a kavarásának Szimónával ellentétben. Eközben el is felejtődött az egész kettős élet szál, néha vissza-visszajött a kis stressz a nőben, hogy táncolnia kell este, hazudnia kell a pasijának, és ha egyszer elmondja, ő hogy fogja fogadni témákként. Én pedig vártam, hogy robbanjon. Hogy jobban visszatérjen. Pozitívum viszont, hogy az utolsó oldalakon elkezdte fokozni újra a hangulatot, és végül megérkeztünk a tetőpontra, ami egyben az utolsó bekezdést is jelentette. Órási cliffhanger veszély.

Karakterek:
Szimóna: Az elején nagyon kedveltem, de mikor rátelepedett az a rózsaszín köd, meg ahogy Márton mondta sokszor a zöld szörnyeteg vette át rajta az uralmat, akkor kissé antipatikussá vált. Csak azon agyalt, hogy na mikor hívja már a férfi. Miután találkoztak hirtelen átváltozott hercegnővé, amiért sok lány irigyelhetné. Leginkább azt lehet mondani, hogy összességében közömbös maradt számomra.
"Igen, ez vagyok én, az éjjeli tulipán. Zárkózott és visszafogott, aki a virradatra vár." 
Márton: Túl tökéletes. Külsőre is minden nő álma, pénzes, mindent megengedhet magának, egy Louis Vuitton táska neki aprópénz, ráadásul még az ágyban is verhetetlen. Plusz kedves, türelmes, semmit nem siettet el, megértő, biztonságot ad meg mindent, amire egy nőnek szüksége van. Nincs ilyen pasi. Nem hogy Magyarországon, sehol. Persze azért vannak a könyvek, hogy ne csak a valóságot fessük le, merüljünk el egy elképzelt világban, mégis azért ez olyan, mintha várnánk a szőke herceget a fehér lovon, aki több mint valószínű, hogy nem fog megérkezni, mert az élet nem habosbabos torta.

Borító:
Nem egy olyan, amit a szüleim előtt lengetnék. Nem mondanám csúnyának, mégis eléggé árulkodó, miről is szól a könyv, szóval ahhoz teljesen illik. Tetszik a színösszeállítás, ez a fekete-fehér ötvözve a lilával. És ahogy a cím el van helyezve a képen, az is zseniális. Igazából szép, passzol a történethez, minden tökjó, én mégis óvatosan vettem elő a tömegközlekedésen, hogy véletlenül se akadjon fenn a szeme rajta senkinek.

Összességében:
Vannak hibái és vannak pozitívumai is a történetnek. Az írónő stílusa kicsit szárnybontogatós, de aranyos és szórakoztató. Pont olyan, ami ide illik. Különösen ügyel a leírásokra, ami kimondottan tetszett.
A történet viszont a kezdeti szárnyalása után kezdett alábbhagyni, és egy ponton megrekedt, amiről csak az utolsó pár oldalon sikerült túllépnie. Olyan amerikai filmekre jellemző közhelyek jelentek meg benne, ami nekem nem éppen nyerte el a tetszésem. Vártam, hogy mit hoz ki az írónő ebből a lány kettős élete szálból, mégis egy-két izgulásos pillanaton kívül, amikor főszereplőnk pár mondat erejéig elgondolkodik azon, hogy nem kéne lebuknia a szeretett férfi előtt, nem nagyon volt említve. Csattanóra vártam, ami viszont csak az utolsó oldalakra forrt ki egy függővég formájában.
Ezek ellenére is elérte az olvasás egyik legfontosabb célját. Kikapcsolt és szórakoztatott.
Azoknak ajánlanám leginkább, akik egy könnyedebb olvasmányra vágynának, egy tündérmesébe akarnak röppenni, ahol az egyszerű lány is megtalálja a hercegét.

Oldalszám: 380
Kiadó: Álomgyár 

Kedvenc karakter: -
Kedvenc idézet: 
"Szabad vagyok és boldog!"

2017. szeptember 8.

Szurovecz Kitti - A sokszívű

HANGULAT                                MOLY                                        2017

"Annabellának ​két élete van: két lakhelye, két állása, két baráti köre és nem utolsósorban: két szerelme. Az évek során mesterien megtanulta különválasztani a világait és elrejteni kínzó lelkifurdalását, ám egy nap megtudja, hogy gyermeket vár, és onnantól minden megváltozik… 
Szeretne őszintén élni, de képtelen megtenni az első lépést. Amikor az interneten rátalál a Sokszívűek Társaságára – akik épp úgy élnek, ahogy ő, csak mindezt etikusan, az összes szerelmi partnerüket beavatva teszik –, úgy érzi, új családra lelt… Vajon képes lesz ebben a kívülről szürreálisnak tűnő világban boldogságra találni? 

 A poliamoria, azaz az etikus többszerelműség ma már Magyarországon is egyre nagyobb teret hódító párkapcsolati forma. 
Lehetünk-e boldogok egy párkapcsolatban, ahol többen vagyunk kettőnél? Milyen egy ilyen élet a társadalom tükrében, és miként győzik le a poliamorok a gyilkos féltékenységet? 

Szurovecz Kitti hónapokon át nyomon követte több hazai poliamor pár és család életét, hogy ezekről a nem mindennapi kapcsolatokról fiktív történetbe ágyazott, ámde hiteles képet festhessen."

Nagyon szépen köszönöm az Athenaeum kiadónak az előolvasási felkérést!


Régóta nyomon követem már Szurovecz Kitti munkásságát, első könyvem tőle a Gyémántfiú volt, amit rettentően imádtam. Azóta minden újabb művét muszáj elolvasnom, minden alkalommal kíváncsian várom, milyen témával áll elénk. Legutóbb a Hópelyhek a válladon című könyvében tanulmányozhattuk egy kicsit a jégszobrász mesterséget és a borderline szindrómát, emellett pedig a párkapcsolati életről is ír Kitti a regényében. 
Újonnan megjelenő kötetében is szerepel a párkapcsolat témája, sőt ez kapta ezennel a főbb szálat, ugyanis most a poliamoriát, vagyis a többszerelműséget veszi alapul. Ez valljuk be őszintén, teljesen egyedi téma, mégis rendkívül megosztó. Nagyon kíváncsi voltam, mit hoz ki belőle Szurovecz Kitti.
A történet már az első pillanatban beszippantott. Ez többek között köszönhető a nagyszerű stílusnak, ami már hiányzott a téli olvasmánya óta. Gördülékeny, könnyed, mégis valamelyest komoly hangvételű. Teljesen illik a könyvéhez, és nagyjából ilyen stílusban közelíti meg a témát is. Nem volt olyan érzésem, mintha komplett enciklopédiát fognék a kezemben, és olvasnám az adott részletét. Nem, sőt nagyon jó burokba csomagolta az egészet. 
Mint említettem, a téma eléggé megosztó. Személy szerint én sem tudom elképzelni, hogy ez a csoportos együttélés lehet hosszú életű. Vegyünk példának egy sima iskola falain belül történő barátkozást. Három legjobb barátnő. De az a baj ekkor, hogy az egyik mindig kiszorítottnak érzi magát. Nincsenek egyenrangú felek. Osztálykirándulásra menet nem ülhetnek hárman együtt a buszon a kettes helyeken, valakit át kell tenni máshova. Lehet gond a találkozásokkal. Egyik féltékeny lesz a másikra, amiért a harmadik vele találkozik, és kizárják. Nem egyenlően bíznak meg egymásban. Sokszor kirekesztődhet az a bizonyos harmadik. És ez itt is ugyanúgy fennáll. Persze ez nem ilyen egyszerű, ugyanis a könyvből megtudhatjuk, hogy vannak elsődleges és többedleges partnerek is, de ugyanúgy találkozunk a műben emiatt történő bonyodalmakkal is, ráadásul nem is eggyel.
"Azzal, hogy valakinek hazudsz, elveszed tőle a lehetőséget, hogy döntsön az életéről." 
Kitti által hallottam először a témáról, mégis ezáltal úgy érzem, mintha kiismerhettem volna ezeket az embereket és ezt az életformát. Látszott rajta, hogy tudja, mit ír és ad át az olvasóinak. Rengeteget kutatott, és akár néhány momentumot ő is átélt.
A könyv elején ez a poliamoria egyfajta rossz érzésként és szinte betegségként merül fel Annabellában, a főszereplőnkben, de ahogy egyre jobban megismerkedik az ilyen életstílust folytató emberekkel, bekerül a körükbe így ő és az olvasó is jobb benyomásra lel a regény végére. Megmutatja a szkeptikusan hozzáállóknak is, hogy ez nem rossz. Egyszerűen más, mint a megszokott. A nőn keresztül mi is először kicsiben láthatjuk a poliamor életvitelnek a formáit, majd egyre jobban, szépen lassan a végére teljesen megmutatja. Bár volt benne néhány olyan jelenet, ami számomra már sok volt, és úgy tűnt, Annabellának is, amik talán elijeszthetik a könyv olvasóit. Mégis azt kell mondanom, hogy ezeknek is láttam szükségességét. Vagy a főhős személyiségéből adódóan, vagy pedig hogy még jobban belelássunk a történésekbe.
Még egy negatív gondolatom támadt az olvasása közben, mégpedig a rengeteg férfi. Az elején kettő, meg is értem, hiszen ezzel kellett kezdődnie az egésznek. De mikor Annabella bekerül a sokszívűek közé egy pasi kivételével az összeshez elkezdett vonzódni, és na akkor az egyik iránt is érez valamit, meg a másik iránt is, aztán egy harmadik is a színre lép, és most se tudja, melyiket válassza. Persze az összes vonzalma mind kölcsönös volt. Szóval ez az egy még nekem sok volt benne.
De ezek ellenére is nagyon élveztem az egész regényt. Megragadott, és nem engedett el az utolsó oldalig. Ezt a téma és a stílus mellett azzal érte el, hogy egy izgalmas, nyomozós, rejtélyes szálat kevert a történetbe.
"Néha el kell odázni a problémákat, hogy megerősödjön a lélek." 
Karakterek:
Annabella: A nő hatalmas jellemfejlődésen megy keresztül a regényben, ahogy ezt saját maga is belátja az utolsó fejezetben. A döntésképtelen, félénk kishernyó átváltozott a végére egy csodaszép pillangóvá, ugyanis elfogadta magát olyannak, amilyen valójában, és kereste a saját boldogságát, míg végül megtalálta. Nekem egyedül a férfiak közötti heves csapongása volt már néha sok, de alapjában véve egy kedvelhető karakter.

Borító:
Végigkövettem az írónő oldalán hirdetett borítóversenyt. Sajnos én nem vagyok ennyire menő szerkesztő, de kívülállóként figyeltem az eseményt. Meseszép munkák kerültek be az utolsó fordulóba, és rengeteg sok szép terv készült, amit el tudtam volna képzelni nyomtatott formában a könyvön. De a végső megoldás valami hihetetlen. Egyszerű, mégis tökéletesen bemutatja az egészet. Imádom.

Összességében:
Rendkívül megosztó történet. A poliamoria témáját nem sokan merik papírra vetni, örülök, hogy Kitti mégis megtette.
Zseniális stílus, alap és cselekmény.
Nagyon élveztem az olvasását, megragadott, és az utolsó oldalig nem eresztett el. Alig várom, az írónő legközelebbi témáját, na meg persze a könyvét!
Azoknak ajánlanám leginkább, akik nyitottak a témára, és mernek új dolgokat is megismerni.

Oldalszám: 352
Kiadó: Athenaeum

Kedvenc karakter: Szakál 'Szaki' Gábor
Kedvenc idézet: 
"(…) kiáradunk a szűk kis dobozból, mint Draco Malfoy varázsszekrényéből a halálfalók." 
*
 "A poliamoria nem azt jelenti, hogy mindenki mindenkivel. Csak azt, hogy ha szeretünk valakit, az nem akadálya annak, hogy még egyet szerethessünk. Vagy kettőt. Vagy hármat."

2017. szeptember 6.

Vivien Holloway - Mesterkulcs

HANGULAT                                MOLY                                        2014

"„Gyerekkoromban ​számtalanszor hallottam a Mesterkulcsról, amely valójában nem igazi kulcs. Egy szerkezet, amely előtt nem léteznek bezárt ajtók, és sem az acéllal bélelt páncéltermek, sem az őrséggel védett birtokok falai nem jelentenek akadályt. A Mesterkulcs mindent nyit, és mindenhová bevisz, akár a tömör falon is keresztüljuttat, ha kell. Minden magamfajta álmodott már róla, hogy a kezében tarthatja az eszközt, amely elől lehetetlen elrejteni bármilyen kincset.” 

Winie Langton a 2900-as évek New Yorkjában él, száz évvel az ötödik nagy világégés után. Egy nagy és befolyásos tolvajcsalád leszármazottja, akit már egészen kiskorától apja tanított a mesterség fortélyaira. Ebből kifolyólag Winie már kamaszként jobban verekszik, mint a fiúk többsége és mindent tud a fegyverekről. Amikor a legendás Mesterkulcs felbukkan a városban, a Langton család azonnal a nyomába ered, s természetesen Winie-re is fontos feladat hárul a titokzatos műtárgy megszerzésére kiötlött akcióban…"


Nagyon szépen köszönöm a recenziós példányt a Főnix Könyvműhelynek!

Mikor az ember elsőnek látja és veszi kézbe, az jut róla eszébe, hogy mennyire vékonyka. Alig több 70 oldalnál, mégis egyszerűen zseniális. Ennek köszönhetően hamar kiolvasható és könnyen befér a táskába, így az ember bárhova magával viheti.
Vivien Holloway írónőnek rettentően egyedi és rendkívüli stílusa van. Fiatalos, szabad, mégis beleillik abba a korba, amiben a története játszódik. Az első mondatával megragadott, és nem akart elengedni. Büszke vagyok, hogy a magyar írónők között tudhatom őt!
Maga az alaptörténet is különleges.
Winie családja évtizedek óta befolyásos tolvajfamília. A mesterkulcs története többször megfordult közöttük, mint szóbeszéd, de senki se gondolta volna, hogy igaz. Mégis mikor egy gyanús alakot egy hasonló tárggyal látnak távozni, a lánynak és a testvérének feladata, hogy a közelébe férkőzzenek, és minden lehetséges információt kiszedjenek belőle, de mégis a legfőbb cél, hogy megszerezzék a mesterkulcsot.
"Mikor egy mítosz hirtelen kézzelfoghatóvá válik, elgondolkozol rajta, hogy biztosan jó lesz-e neked, ha megérinted." 
Vivien Holloway egy sajátos világot hozott létre, ami beszippantja az olvasóit.
Izgalmas, humoros, imádni való.
A steampunk műfajában egyedülálló alkotást hozott létre ezzel a rövidke könyvecskével. Imádtam olvasni!
Az egyetlen hibája, hogy ennyire rövid. Annyira szívesen faltam volna még a sorait. Mindenképp kíváncsi vagyok a folytatására.
AJÁNLOM.

Karakterek:
Winie: Főszereplőnk, Wienie Langton hatalmas arc, azt meg kell hagyni. Nekem rettentő szimpatikussá vált már az első oldalakon is, és ezt a folytatás csak növelte. Nem egy tipikus fiús lány. Annál sokkal több.

Borító:
Nagyon illik a könyvhöz. Szép, mi több, figyelemfelkeltő is. Passzol a történethez, a főszereplőhöz, mi kellene még?

Összességében:
Elvarázsolt.
Ez a csupán 80 oldalas könyv már az első oldalától fogva magához láncolt, és nem engedett el a végéig. Imádtam olvasni.
Az írónő stílusa egyedi, humoros és laza, de mindez beleillik abba a korba, amiről ír. A főszereplő rendkívül kedvelhető volt, és nagyon kíváncsivá tett, mi lesz még a folytatásban!

"A becsület olyasmi, amit utólag már nem tudsz visszaszerezni, és ha elveszíted, az egy életre megbélyegezhet."

Oldalszám: 78
Kiadó: Főnix Könyvműhely

Kedvenc karakter: Winie Langton
Kedvenc idézet: 
"– Az én lakásom, az én szabályaim."

2017. szeptember 4.

Trónok harca Book Tag

Nemrég akadt meg a szemem egy Book Tagen, amit Deszy oldalán találtam, és mivel én is hatalmas fangirl vagyok, ráadásul pont alkalmas, mivel pont egy hete fejeződött be a 7. évad, gondoltam, ezt muszáj lesz nekem is kitöltenem.
Na akkor lássunk is neki!

ELSŐ RÉSZ:

Könyves kérdések



Mi nem vetünk.
 - Egy könyv, amit nem lennél hajlandó megvenni.

Most hirtelen két könyv is az eszembe jutott. Az egyik Katie Francoise-tól a Bosszú duológiának  tulajdonképpen bármelyik része. Bár eddig még csak az első része jött ki. A harag ébredését volt szerencsém olvasni, és így a befejezése után azt kell mondanom, hogy még jó, hogy nem vettem, hanem kaptam. A másik pedig egy nemrégen olvasott könyvem, méghozzá Lylia Bloomtól a Védtelenül. Szerencsémre könyvtári példány akadt a kezembe, pénzt nem adtam volna ki érte, és őszintén örülök, hogy tényleg nem is tettem.


Tűz és vér.
 - Egy könyv, ami erős érzelmeket váltott ki belőled.

Ez egyértelműen Tabitha Suzuma Forbidden könyve, ami magyarul Kimondhatatlan címmel jelent meg. Egyszerűen ez a regény megváltoztatta a világnézetem, fájt a szívem utána, összetörte az egész lényemet, azt hiszem, ezek elég erős érzelmek. 


Közeleg a tél.
- Kedvenc téli olvasmányod

Egyik kedvenc magyar szerzőm, Szurovecz Kitti kápráztatott el egy téli könyvével, ami a Hópelyhek a válladon címet viseli. A témája egyedi, a borderline szindrómáról ír, főszereplő férfink mestersége pedig a jégszobrászat. Persze nem csak ennyi van a műben, ennél sokkal több, én pedig nagyon ajánlom, mert tényleg közeleg a tél, így egy jó kis havas-jeges olvasmányt is be kell szerezni egy jó könyvmolynak. 


Család. Kötelesség. Becsület.
 - Egy könyv szoros családi kötelékekről.

Aki már olvasta Nicola Yoon - Minden, minden c. könyvét, az tudja, miért választottam pont ezt ide. Spoilerezni nem akarok, csak buzdítani mindenkit arra, hogy vegye kézbe ezt a mérhetetlenül aranyos és kedves könyvet, mert egyszerűen megéri. 


Erőssé növünk. 
 - Egy könyv, amihez nem fűztél nagy reményeket, de miután elolvastad, meglepően tetszett.

Mikor megláttam a megjelenések között és elolvastam a fülszövegét tipikus egyszer olvasósnak, sőt talán még klisésnek is tituláltam. Nem is tévedhettem volna ennél nagyobbat. Julie Buxbaum könyve teljes mértékben izgalmas, aranyos, letehetetlen és kiszámíthatatlan. Mindenkinek ajánlom a Három dolgot mondj című regényt!


Miénk a harag. 
- Egy könyv, amitől dühös lettél.

Mint tudjuk, Jodi Picoult legutóbb magyarul megjelenő könyve, az Apró csodák fő témája a rasszizmus, így nem csodálkozunk, hogy az egyik főbb szereplője fajgyűlölő. Én pedig sokszor, mikor az ő szemszögét olvastam, irtó dühös lettem. Nem tudtam elképzelni, hogy lehet ennyi rosszindulat és gyűlölet egy emberben egy másik társa iránt csak azért, mert más színű a bőre. 


Meg nem hajol, meg nem rogy, meg nem törik.
 - Egy könyv, amit megingathatatlanul szeretsz.

Bevallom több ilyen is van a könyvmolyéletemben, mégis ha most ki kellene emelni egyet, akkor Kiera Cass Párválasztó sorozatát mondanám. Egyszerűen imádom az összes kötetét, mindenképp újraolvasós, a karaktereiért és a világáért teljesen odavagyok, na meg az írónő fantáziájáért, amivel ezt az egészet létrehozta. Zseniális.


Egy Lannister mindig megfizeti az adósságát.
 - Egy könyv, aminek úgy érzed, adósa vagy.

Mondhatni az összesnek, amiket eddig olvastam. Mind egy-egy új világba repített, általuk újabb életet élhettem meg, így egyet külön nem tudok kiválasztani. Az összesnek adósa vagyok, az összesnek egyenként.

MÁSODIK RÉSZ:

Rajongói elképzelés

Itt figyelmeztetnék mindenkit, hogy nem vállalok kockázatot az esetleges spoilerekért, ezért aki még nem látta az eddig megjelent sorozatrészeteket, ajánlom térjen vissza a bejegyzés eme részére, miután megtette. Persze, akit ezek nem zavarnak, folytassa az olvasást. Enjoy the trip!

1. Melyik karaktert szeretnéd a Trónok harca nyerteseként látni, azaz ki üljön a végén a Vastrónon? 

Az elején nem mondok azzal újat és egyedit, hogy Ned Starkot szerettem volna uralkodónak, de ez a reményem hamar meghalt, vagy inkább elvesztette a fejét, szóval újabb után kellett néznem. Jon Snow (= Havas Jon) mindig is közel állt a szívemhez Ááááá, nem Kit Harington miatt, dehogy., így ő lett a következő jelöltem. Ebben főleg akkor erősödtem meg, amikor az Éjjeli Őrség kapitányává választották. De eközben drukkoltam ugyanígy Daenerysnek is, aki Westeroson túl dédelgetett három sárkányt, így ő is elég esélyesnek tűnt a trón megszerzésére. Végül arra jutottam, hogy shipeljük őket, és így mindenki jól jár. És eljutottunk a 7. évad utolsó részéig, ahol drága shipem beteljesült. A kérdést megválaszolva valahogy ketten megosztoznak majd azon a Vastrónnak nevezett tákolmányon. 

2. Szerinted melyik karakter fog a sorozat végéig élve maradni, és ki fog időközben meghalni? Kit szeretnél továbbra is élve látni? 

Szerintem Dany-Jon-Tyrion triójával még terve van Martinnak és a sorozat készítőinek, szóval ők biztos életben fognak maradni. Ajánlom, hogy ne haljanak meg, mert kedvenc szereplőim, pls. Továbbá Tormundot hagyják még életben, mert nagyon bírom, főleg a Brienne iránti gyengéd érzelmeit. Hihetetlenül aranyos. Remélem, hogy Cersei-t valamelyik testvére öli meg, Jaime vagy Tyrion. Theont sose bírtam, ez nem is fog változni, bár az utolsó részben megmutatta, hogy mégis van egy kis férfiassága, amit bár Ramsey elvett tőle. Little Finger (=Kisujj) végre kikerült a képből, mindig sunyiskodott összevissza. Akit még szeretnék életben tartani, az Arya Stark. Ő eddig is kihúzta, még a legrosszabb időket is túlélte, ha mégis halál várna rá, akkor viszont a családjáért fog elhullani. 

HARMADIK RÉSZ:

Mi lenne velem a Trónok harcában?

1. Nyernél, vagy meghalnál?

Őszintén? Én nem akarnám magamnak a Vastrónt, helyette inkább Daenerys táborát erősíteném. Missandei szerepét vállalnám, aki hátulról támogatja királynőjét, de végül Daario Naharis Michiel Huismanes változatban mellett kötnék ki. Szóval nem mennék Danyvel Westerosba. Ő meg remélem, megvéd, így nem nyiffannék olyan könnyen ki.

2. Melyik házba tartozol?

Az előző kérdésnél leírtam a szerepemet a Trónok harcában, de ha házat kell választani, akkor a sok kitöltött teszt alapján Targaryen lennék.

Ez lett volna a tag, remélem, tetszett! Én imádtam egy kicsit újra belecsöppenni, és magamat beleírni a világába. 
A kitöltéséhez pedig kihívnám GoT-fangirl nővérkémet, Bree-t. De persze, ha valakinek megtetszett, vigye nyugodtan, ezt viszont forrással! Köszi!

Minden GoT-fannak kitartást az elkövetkezendő másfél évhez, míg a 8. egyben utolsó évadra várunk. 

All the love xx

Barby Naharis,
Daario Naharis' wife
Még mindig a Michiel Huismanes változatban