2018. január 12.

Gombos Tünde - Pataki Emma naplója

HANGULAT                                MOLY                                        2017

"Bár a tizenöt éves Pataki Emma élete igen távol áll a tökéletestől, hiszen anya nélkül kell felnőnie alkoholista apukája és nagymamája szigorú kontrollja alatt, ő mégis megpróbálja élni a tinik szokásos mindennapjait. Bulizik a barátaival, mindent megbeszél bölcs barátnőjével és még szerelmes is az elbűvölő mosolyú osztálytársába. Az eszes kaposvári lány ügyesen lavíroz az ellentmondást nem tűrő apa elvárásai és a barátok napról napra féktelenebbé váló kicsapongásai között. Az élet azonban nem tűri sokáig ezt a törékeny egyensúlyt, szemberohan Emmával, hogy minél hamarabb gördíthessen elé megoldhatatlannak tűnő nehézségeket. A méretes akadályok között botladozó lány mindinkább kétségbeesik, és kérdéses, hogy sikerülhet-e átverekednie magát az őt elgáncsolni látszó problémákon. 

Vajon meg tud birkózni Emma az emberfeletti erőt kívánó kihívásokkal? Képes helytállni és felnőttként viselkedni olyan helyzetekben, amik még sok valódi felnőttnek is feladnák a leckét? És vajon rájön, hogy milyen súlyos titkot rejteget előle a családja? 

Gombos Tünde a Margó-díjra jelölt Szerelemtánc után megint egy embert próbáló helyzetbe került fiatal történetét meséli el a tőle már megszokott stílusban, hol humorosan, hol szívhez szólóan."

Hálásan köszönöm az Álomgyár kiadónak és az írónőnek a lehetőséget a könyv olvasására!:) 

Gombos Tünde előző könyvével teljesen lenyűgözött, úgy képes az emberi lélekhez szólni, ahogy nagyon kevesen. Tehetsége van az íráshoz, ezt egy percig sem vitatom, és nagyon örülök, hogy a kezembe került immáron második regénye, ami egy naplóregény.
Ezen persze nem is csodálkozunk, nem hiába a cím Pataki Emma naplója. Sokan beleesnek a hibába, hogy bár napokra lebontva szerkesztik a könyveiket, az mégsem nevezhető éppen naplónak. Aki már vezetett ilyen kis könyvecskét, az tudhatja, hogy oda általában nem ezer oldalon keresztül taglalja az ember az aznapi eseményeket, ugyanis elég hamar elfáradhat a keze, a lányok zöme meg szintén háklis arra, hogyha hirtelen csúnyán kanyarintja a betűket egy kívül csodaszép füzetbe. Így inkább kevesebbet ír, de azt szépen. Ezt Tünde tökéletesen megvalósította. Az egyes bejegyzések néhol hosszabbak, másszor viszont alig pár mondat, és ez így van rendjén. Nem lehet minden egyes nap egyformán eseménydús. A másik pedig, hogy általában a napló nem is csak a történésekre megy rá, hanem az írója kiönti neki a lelkét. Emma is szinte már egy barátként tekintett a kis könyvecskéjére, amivel mindent megoszthat, és ami nem kürtöli szét és pletykálja el másnak a titkait. Beleírja az érzelmeit, a bánatát, a boldogságát, örömét... Ezért is merem kijelenteni, hogy a regény a fordulatos történések mellett inkább egy tizenöt éves lány lelki világát vizsgálja.
Pataki Emma családi háttere nem a leg irigylésre méltóbb. Édesanyja elhunyt, és egy házban él konzervatív nagymamájával – aki a legkevésbé sem hasonlít a nagyik sztereotípiájára – és alkoholista, munkamániás apjával, akik nagyon rövid pórázon fogják a tinédzser lánykát. Mondjuk ez nem tartja vissza túlzottan őt, legtöbbször a barátaival lóg, és úgy isszák a különbözőféle alkoholt, mintha víz lenne. Nem mondanám züllöttnek Emmát, a stílusából megismerve eléggé visszahúzódó személyiség, az öt barátján kívül (Zolika, Niki, Dóri, Pici és Zsigi) nem igazán ismerkedik másokkal, mégis a cselekedetei alapján egészen más kép keletkezik a lelki szemeink előtt róla. Öntudatlanra issza magát, elkeseredésében füvezik, tizennégy éves, mégis olyan dolgokat csinálnak a fiújával, amiket én tizenhét évesen nem, és még nem is terveztem pár évig, ez pedig nem azért van, mert teljesen prűd vagyok. Mégis hogy védjem a lányt, és bár nem vagyok pszichológus, szerintem ezek a szeretethiányos családi háttér következményei lehetnek.
"Kedves Naplóm!
 Tegnap szilveszteréjszaka döntöttem úgy, hogy mostantól naplót fogok írni." 
A sok pozitívum között még meg kell említenem egyet. Sokszor találkozhatunk olyan könyvekkel, amik bár kistinédzserekről szólnak, mégis olyan barokk körmondatokat ejtenek el néhányszor, meg olyan stílusban beszélnek, ami inkább jellemző egy felnőttre, mint tizenéves lányra. Tünde viszont tökéletesen átvette Emma stílusát, és ehhez az elején hozzá kell szokni, mégis olyan hangulatot ad neki ezzel, mintha tényleg egy majdnem tizenöt éves fiatal naplóját olvasgatnám, persze csak az engedélyével.
Tényleg megadja azt, amit a hátulján az ajánlóban olvashatunk. Szívbemarkoló történetet Pataki Emmáé. Sajnálom, hogy ilyen fiatalon ilyen sok mindenen kellett keresztülmennie, voltak boldogabb és kevésé boldog pillanatai.
A cselekményidő egy év, ez alatt a lány élete a feje tetejére fordul. És bár az eleje kissé lassabban indul be a vártnál, egy idő után azt veszi észre az olvasó, hogy a kezébe ragadt a könyv, és már majdnem a végére is ért.
Egy lélekig hatoló történet.

Karakterek:
A központban értelemszerűen Emma áll, de a körülötte lévő mellékszereplőkből is voltak, akiket jobban, másokat pedig kevésbé ismerhettünk meg. Személy szerint Pici karakterét és háttértörténetét alaposabban kiismertem volna, olyan titokzatos. Dóri és Zsigi nem sok vizet zavartak, elvoltak ketten a saját kis romantikus világukban, és ahogy Emma is említette, Dóri csak a második legjobb barátnője, a bestfriendsforever címet Niki kapta, aki főszereplőnknek szinte az ellentéte. Emma számára Niki családja az etalon, bár nem mondja ki, a szavaiból sokszor kiolvasható, hogy irigyli is emiatt valamilyen szinten a barátnőjét, hogy biztos családi háttere van, amire ő mindig is vágyott. A csapatból már csak Zolika maradt, aki iránt a lány gyengéd érzelmeket táplál, még a napló írása előtt összejöttek pár hétre, de aztán szakítottak, Emma pedig a fejébe vette, hogy visszaszerzi szerelmét. Őszintén megvallva őt sem ismerhettük meg teljesen. Néhány főbb tulajdonságát tudjuk csak a fiúnak, mint hogy mennyire tökéletesen néz ki és kosarazik. Mégis én hiányoltam az ő életét, amikor nincs a lánnyal, a családját, és hát a magyarázatát a hirtelen kattanására. De mégsem tudom ezt rosszként elkönyvelni, hiszen ez is azt mutatja, mennyire Emma szemszögén keresztül látjuk a dolgokat, ő pedig annyira fülig szerelmes Zolikába, hogy nem lát a rózsaszín ködtől a szeme előtt.
Emmáról már említettem, hogy nekem elég kettős személyiségűnek tűnik. Az egyik az apja és a nagyanyja előtt, de még zömmel az olvasó előtt is szelídnek tűnik, olyan ártatlannak, mégis mikor társaságba keveredik, hiába érzi jól magát velük, teljesen más ember lesz köztük. Bár erre talán az a magyarázat, hogy nem akar olyan lenni, mint amilyen otthon. Ezt igazából csak ő tudja.

Borító:
Szerintem teljesen passzol a könyvhöz. Engem első látásra megfogott, és tudtam, hogy el kell olvasnom minél hamarabb. Nagyon eltalálták a színt, nagyon tetszik ez a sárgás-barnás árnyalat, ami ötvözi. Nem tudok rá rosszat mondani, csodálatos.

Összességében:
Tünde második könyve is utat talált a szívemhez. Pataki Emma története szívhez szóló és lélekig hatoló. Egy tizenéves lány története, akinek az életében egy év alatt minden megváltozik. Átérezhettük a lány fájdalmát, örömét, bánatát.
Tényleg alig lehetett letenni.
Nagyon köszönöm Tündének az élményt, amit ezzel a könyvvel adott nekem. Azoknak ajánlanám leginkább, akik egy fiatal lány életének nem éppen könnyű szakaszáról szeretne olvasni egy megható történetet, egy naplót, amely könnyeket csal a szemünkbe.

Oldalszám: 330
Kiadó: Álomgyár

Kedvenc karakter: Niki, Barnus
Kedvenc idézetek: 
"– Nyugi már, haver! Azért, mert nem a te fád áll Emma kertjében, még te vagy birtokon belül!- próbálta Pici lehiggasztani Zolikát." 
*
 "Szerencsére nyáron rövidek az éjszakák!"

2018. január 11.

Szurovecz Kitti - A fény hagyatéka

HANGULAT                                MOLY                                        2011

"Egy lány, aki tehetséges, bájos, hebrencs és különc. Egy lány, akiről a felsőbb erők úgy rendelkeznek, meg kell halnia. S egy égi lény, egy Fényember, aki mindent megtesz, hogy a lány élhessen, mert első látásra beleszeretett. Csakhogy… 

"Égi törvénykönyv, 123. paragrafus: A Fényember arra hívatott, hogy a földi élet utolsó pillanatában átsegítse a távozó Lelket a túlvilágra. Fényember az utazó Lélekkel nem teremthet személyes kapcsolatot, nem táplálhat iránta érzelmeket, annak távozását nem gátolhatja. A törvény megszegése felborítja az egyensúlyt az univerzumban – elhozhatja az apokalipszist." 

Jane és Chris együtt menekülnek a végzet elől – minden pillanatban a lány élete tét, miközben sötét felhőként lebeg szerelmük felett a kérdés: vajon milyen tudás birtokában van Jane Andrews, ami miatt a megdicsőült Fény és az örök Sötétség világa is rá vadászik? Szerelem, szenvedély, misztikum, akció és egy csipetnyi horror… Merülj el a Fényemberek lenyűgöző világában!"

Nagyon régóta csücsül már a polcomon a könyv olvasásra várva. De tudtam, hogy nem fogok benne csalódni, ugyanis Szurovecz Kitti írói munkásságát ősidők óta követem, talán az egyik kedvenc magyar írónőmnek is hívnám. Már a Gyémántfiú trilógiájával megvett engem kilóra még kiskönyvmoly létemben, azóta olvastam tőle a Hópelyhek a válladont és az idén ősszel megjelent A sokszívűt, ami teljesen új világnézetével aratott az olvasók között. Épp itt volt az ideje, hogy a Fényemberek trilógiájába is belekezdjek, ami inkább a Gyémánfiúhoz kapcsolódik, mint a többihez. Ugyanis az ottani színész főszereplők az írónő által papírra vetett filmet viszik vászonra, ami a Fényemberek.
Rettentően kíváncsi voltam már rá, mit is rejt ez valójában, mint a fentebb említett trilógiában emlékeim szerint bár már régen volt, hogy olvastam, de az mégis az egyik mérföldköve volt a könyvmolylétemnek magáról a történetről nem említenek sok szót, mégis ez így jó volt, mert elmondta ez a külön sorozat, amit el kell.
Az kétségtelen, hogy Kitti nem csak ebben a világban tud, hanem képes egy sajátot alkotni, és oda elkalauzolni bennünket. Kitalálni egy saját fajt, adni nekik egyedi feladatot, lenyűgöző az egész. Mindig is csodáltam a fantasy írókban ezt a fantáziát. Emelem kalapom az összes előtt, ebbe Kittit is beleértve!
Faltam a sorait már az első mondattól kezdve. Izgalmas volt, romantikus, kiszámíthatatlan, éppen ez kellett nekem, és ezt megleltem a Fényemberekben. Alig akartam egyáltalán letenni, annyira kíváncsi voltam, hogy mit fog kihozni belőle az írónő a végére.
"– És ha az egyetlen dolog, amitől nem tudlak megvédeni, az én magam vagyok?" 
Mégis nekem egy kicsit Jamie McGuire A Sötétség és Fény angyalai trilógia és Jennifer L. Armentrout Luxenjének keveredéséhez hasonlított. A fényemberek hasonlóak az angyalokhoz, de az ő feladatuk az őrző-védő szerep helyett az, hogy átkísérjék a lelket a földi életéből a mennybe vagy a pokolba. És bár Chrisnek nincs benne a munkaköri leírásában, a szerelem arra készteti, hogy minden áron megvédje kedvesét, akivel nem is kerülhetne szerelmi viszonyba, ahogy azt a törvényük 123. paragrafusa leírja. Úgy McGuire művében szereplő Nina és Jared gyengéd érzelmei is tiltottak a világukban, viszont ez esetben a férfi szerepe nem csak a túlvilágra segítés, hanem a konkrét óvása a lánynak, szó szerint az őrangyala.
A végefele hatalmas fordulatot vett a könyv, egyfajta alvilágjárás is megjelenik a történetben. Találkozhatunk magával a Sorssal is, aki a műben Astrid néven fut, és befejezésül pedig kiderül, Jane milyen lény is tulajdonképpen, ami viszont nem sok jó hírrel kecsegtet.
Nagyon várom, mi fog történni a folytatásban...

Karakterek:
Jane: Kétségtelenül bátor lány, aki a szerelemért mindent kockára tesz. A Sors által küldött visszautasíthatatlan ajánlatokat is visszautasította. A legtöbb könyvben semmivel nem magyarázzák azt, hogy hirtelen csupa jó dolog kezd el történni a főszereplővel, mint eddig egy sem, aztán véletlenül most minden pasi a kampuszon őt akarja barátnőjének, hatalmas munkalehetőséget kap. De itt ezt kikerülve van egy logikus válasz. A Sors, aki el akarja őt tüntetni ebből a világból. Tetszik.
Chris: Szintén bármit feláldozna a szeretteiért, viszont az utolsó oldalakon feltűnik, hogy a fényemberség előtti életét nem lesz olyan könnyű kitörölni. Nagyon kíváncsi vagyok, vele kapcsolatban is milyen fordulatokra számíthatunk a következő részben, mert biztos vagyok benne, hogy az írónő nem hagyja annyiban a szálát.

Borító:
 Furcsa. Kicsit olyan, mintha a lány egészen az én aurámban lenne, annyira közeli a kép, de a könyvet elolvasva rájöhetünk, ez miért is van így. Ugyanis a szerkesztője ki akarta emelni Chris és a szerelmes fényemberek egy jellegzetes vonását, ez pedig a szemükön van, erre szeretett volna a készítője rázoomolni, hogy mi is lássuk. Ha jobban megnézzük, az íriszen apró pöttyök vannak. Na igen, de már csak azt nem értem, ha ez a srácnak a jellemvonása, miért egy női karakter került rá a borítóra.

Összességében:
Nagyon élveztem az olvasását, kíváncsi vagyok, mit hoz majd a folytatása. Fantasy-rajongóknak erősen ajánlott, izgalmas olvasmány tele fordulatokkal. Az írónő stílusa már csak hab a tortán, amikor azt mondom, hogy zseniális és rettentő megkapó.
Alig bírtam letenni, hogy ne akadjon újból a kezembe. Tökéletes kikapcsolódást nyújtott egy téli délutánon. Ajánlom mindenkinek, aki egy ilyenre vágyik.

Oldalszám: 488
Kiadó: Könyvmolyképző

Kedvenc karakter: Jonathan
Kedvenc idézetek: 
"[…] néha az emberi lélek gyötrelme szörnyűbb bármilyen természetfeletti erőnél…" 
*
 "Én világéletemben a könyveim és az irományaim társaságában éreztem magam a legjobban, a fantáziaerdőben, amit magamnak teremtettem."

2018. január 8.

5+1 kedvenc idézetem a 2017-es olvasmányaimból

Idén belekezdek egy új rovatba, aminek a címe 5+1. Nem kötöm időhöz, amikor jön, akkor jön. :)
Az első cikk a rovatból pedig nem mást tartogat, mint a 2017-es olvasmányaimból összeválogatott kedvenc idézeteimet. Azért óvatosan ám, ezek lehetnek spoileresek is, ha nem olvastátok a könyveket!

Jó szórakozást!

1. 

Nicola Yoon: Minden, minden


"Madeline: Nem vagyok királylány.
 Madeline: És nem kell megmenteni.
 Olly: az jó, mert én sem vagyok herceg" 

2. 

Cassandra Clare: Üvegváros

 "Alec átkarolta Magnust, az ajkára tapasztotta az ajkát, és hevesen csókolta. Magnus, mintha sokkot kapott volna, mozdulatlanná dermedve állt. Jó páran – Árnyvadászok és Alvilágiak egyaránt – álltak körülöttük, bámulták őket, és sutyorogtak. Simon gyorsan a Lightwood szülőkre nézett, akik elkerekedett szemmel és tátott szájjal figyelték a jelenetet. Maryse a szája elé kapta a kezét.
Maia értetlenül meredt a párra. – Na, álljon meg a menet! – szólt. – Ezt is mindenkinek csinálnia kell?"  

3. 

Elle Kennedy - A baklövés

"– Lássuk csak! Étteremválasztás csillagos tízes. Modor… kinyitottad előttem a kocsiajtót, tehát tízes. Társalgási készség… kilences.
 – Kilences? – csattan fel.
 – Egy pontot levontam a hokitéma miatt. Az elég uncsi volt – eresztek meg egy huncut mosolyt. Logan összehúzott szemmel néz rám.
 – Vigyázz asszony! Túl messzire mész.
 Ügyet sem vetek rá.
 – Vonzalom? Tízes. Átölelted a vállamat, és megfogtad a kezemet, ami kellemes volt. Már csak egy dolog maradt: a búcsúcsók. Még nem tudtam pontozni, de jobb ha tudod, hogy alapból egy pont mínusszal indulsz, mert értékelésért nyaggatsz ahelyett, hogy nekiállnál.
 – Ez most komoly? – csillant fel a szeme. – Büntetést kapok azért, mert úriemberként viselkedek?
 – Mínusz két pont. Vigyázz, mert fogy az idő Johnny." 

4.

Brittainy C. Cherry: Tűzeső

 "Ha az ember talál valakit, aki képes megnevettetni akkor is, amikor sírnia kellene, nos, abba bele kell kapaszkodni, mert ő az, aki örökre meg fogja változtatni az életét." 

5.

Anne L. Green: Törékeny vonzerő

 "Csak a bolond keveri össze a sorsot a végzettel. A végzet az, ami történik. A sors az, amit mi alakítunk Végeztünk dacára." 

+1.

Jane Austen: Büszkeség és balítélet

"Mondhatom, nincs nagyobb gyönyörűség az olvasásnál." 

Ezek voltak azok az idézetek a 2017-es évből, amiket sosem feledek. Csodálatosak!:)
Nektek melyek voltak a tavalyi év kedvencei? ;) 

Puszi:
Barby

2018. január 4.

Elle Kennedy - A pont

HANGULAT                                MOLY                                        2017

"A ​srác a pályán és a lányoknál is sikert sikerre halmoz… 

Allie Hayes nehéz időszakot él át. Diploma előtt áll, de fogalma sincs róla, mihez kezdjen az egyetem után, ráadásul a közelmúltban a régóta tartó kapcsolata is véget ért. Bár a vad, érzelemmentes szex nyilvánvalóan nem megoldás a problémájára, a jóképű hokisztárnak, Dean Di Laurentisnek képtelen ellenállni. Legalábbis egyszer, mert még a bizonytalan jövő sem elegendő ok arra, hogy Allie zűrös viszonyba bonyolódjon az egyéjszakás kalandok koronázatlan királyával. 

De ezt a lányt nem lesz olyan egyszerű meghódítani. 

Dean mindig megszerzi, amit akar. Csajokat, jó jegyeket, népszerűséget, csajokat… Igazi szívtipró, akinek egy lány sem mond nemet. Kivéve Allie-t. A belevaló csaj egyetlen éjszaka alatt fenekestül felforgatja a srác életét, majd kijelenti, hogy legyenek csak barátok. Na, azt már nem! Ennek csak akkor lehet vége, ha Dean úgy akarja. A srác minden csáberejét beveti, de amikor történik pár hatalmas változás az életében, fokozatosan rájön, hogy nemcsak a gólok számítanak… hanem a szerelem is."

Aki olvasta a korábbi kötetekről írt véleményeimet, az tudhatja, mennyire imádom a sorozatot. Annyira humoros, laza és szerethető, hogy már az első rész egynéhány oldalán a szívemhez nőtte magát. Először Garrett a The Dealben, majd John Logan a The Mistake-ben, de ki merem jelenteni, hogy nekem Dean Heyward-Di Laurentis az első fejezetben felmutatta a VIP kártyáját és nyitott kapukra talált a szívemhez. Pontosan. 
Öröm az ürömben, hogy ledöntött a lábamról egy betegség, viszont míg itthon pihengettem, addig erős ujjmunkát végeztem, ugyanis a könyv oldalait lapozgattam, és azt kell mondanom, hogy tényleg szó szerint alig tettem le. Muszáj volt, jött a doki néni. Elle Kennedy könyve jött és aratott, viszont akkora űrt hagyott maga után, hogy ihajj. Akkora függővéggel ajándékozott meg minket, hogy ezek után én nem tudom egyszerűen csak úgy kivárni, míg kis hazánkban is megjelenik a 4. rész. Nono. Le kell porolnom az angoltudásom. Kénytelen leszek, mert megveszek a folytatásért. 
De visszatérve a Score-ra... 
Az írónő nem sokáig húzza a szálakat, és ez nekem nagyon tetszett. Hasonlóan mint Kylie Scott Lick-jénél, itt is ez az in medias res típusú dolog jelenik meg, amit én imádtam. De nem csak ezt, hanem az egész könyvet! 
Rögtön megismerkedünk a szakítani kívánó Allie-vel, aki dobta Seant már negyedjére, de eldöntötte, hogy többet nem fogadja vissza az istenért sem. A lány az első kötetben megismert Hannah legjobb barátnője, ezért Garrett felajánlja neki, hogy amíg ők elvannak – nehogy véletlenül újra engedjen a kísértésnek és megint Sean mellett kössön ki –, egy hétvégére beköltözhessen a lakásukba, ahol elméletileg Dean és Tuck megvédik mindentől, gyakorlatilag egy éppen akcióban lévő Di Laurentisszel és két bigével találja szemben magát Allie. Majdnem sírva nevettem a Westend egyik padján, amíg vártam a keresztanyumra. 
Az írónőnek hihetetlen humora van, ezzel pedig sok olvasót magához tud láncolni. Ráadásul fergetegesen alakítja a szálakat. 
Deanről mindenki tudja, hogy egy womanizer, de ki lehet az az egy lány, aki meg tudja szelídíteni? Én annyira imádtam nézni, ahogy a karaktere napról napra, oldalról oldalra változik. És ez ugyanúgy vonatkozik Allie-re is. Az eléggé visszahúzódó személyiségű lányból egy teljességgel magabiztos színésznő vált. 
"– Miért mondta ezt el nekem?
 – Mert maga is úgy néz rá, mintha ő festené reggelente kékre az eget, és ha a szimatom nem csak, Dean is ugyanígy érez maga iránt." 
Mégis volt valami más, ami teljességgel megfogott a könyvben ezeken kívül. Jól ismerjük, hogy még mielőtt a happy end bekövetkezhetne, a párunknak ki kell állni valamilyen próbát, előkerül a legsötétebb titkuk, valaki belemocskol a boldogságukba, de mindenképp egy fordulat jön szembe velünk általában a könyvek 80%-ánál. Ez itt sem volt másképp, mégis teljesen különbözött az eddigi regényektől. Itt egy esemény és a főszereplő erre való reagálása volt egyfajta fordulópont, ami beszennyezte a párocska boldogságát. Ami kihozza az olvasóból a kellő katartikus élményt, másrészt meg Joe Hayes mondta véleménynél pont az i-re. Kicsit csalódtunk a szereplőben, de éppen ez bizonyítja be, hogy ő is ember. Vannak hibái.
Nézhettetek nagyot, amikor függővéget említettem, ugyanis tudniillik a sorozat különböző részei különböző karakterekről szólnak, mégis hogyan jön a képbe egy jó adag cliffhanger. Mégpedig úgy, hogy a következő kötet főszereplője, Tuck az utolsó oldalon teljességgel megjelenik, és felforgat mindent egyetlenegy mondatával.
De csak annyit tudok mondani, RETTENETESEN AJÁNLOM.

Karakterek:
Allie: Mint említettem már, a lány hatalmas jellemfejlődésen ment keresztül. Eddig nagyban függött az élete a fiúktól, mindig akart maga mellé valakit, alig volt szingli egész életében, pedig még csak 22 éves. És ebből a nagyszájú ámde igazából gátlásos lányból a végére egy magabiztos egyén lett, aki képes egyedül boldogulni, tudja mit akar az élettől, és nem fél megvalósítani az álmait.
Dean: Ő még nagyobb fejlődésen ment keresztül, de ez így szokott lenni. Viszont az egész nem hihetetlen. Szerintem ők ketten teljes mértékben passzolnak, és így kerek a világ. És ez a pasi.... Felkerült a karácsonyi kívánságlistámra, kérem a fa alá teljes valójában.:D

Borító:
Őszinte leszek... Nekem ez a kedvencem. Jójó, a másik kettő se rossz, khm sőt.. De akkor is. Nekem ez a best, ahogyan a fiúk közül meg Dean. Nem fogom túlragozni. Annyira passzol is ez az egész sorozathoz, nem is túl izmos, hanem pont per-fect.

Összességében:
Annyira, de annyira imádtam. Nagyon nehéz dönteni, de szerintem az eddigi legjobb kötet a sorozatban. Dean egyszerűen annyira elrabolta a szívemet, hogy még a google se fogja soha megtalálni.
Imádom Elle Kennedy munkásságát, és azt kívánom, soha ne hagyja abba az írást, mert ezt neki teremtették. Őt írónak teremtették. Minél hamarabb szeretném a kezembe venni az utolsó kötetet, de remélem, ezentúl alkot még, mert neki ezt kell csinálnia. Írni. Sokat.
És hát nem nagyon esélyes, hogy az időközben fangirling üzemmódomból se ríjon, hogy egyszerűen a sorozatot, ezt a kötet, mindenkinek, azaz mindenkinek ajánlom, mert zseniális és letehetetlen.

Oldalszám: 416
Kiadó: Könyvmolyképző

Kedvenc karakter: Dean Hayward-Di Laurentis, Allie Hayes
Kedvenc idézetek: 

"– Akarsz táncolni?
 – Az attól függ.. Jól táncolsz?
 – Minden férfi jól táncol.
 Felhorkantok.
 – Kivéve azt, amelyik a gimis buliban eltörte a lábujjamat." 
*
 "Basszus! Ez is Allie hibája. Szánalmas lúzert csinált belőlem, aki a bárban Alkonyat-könyvklubot alapít a haverjával. "
Imádtam

2018. január 1.

Ilyen volt 2017 ‖ TOP 5+1 idei olvasmányom

Hú, hát elérkezett ez is. Kicsit rémisztő, hogy újabb év telt el, én pedig nem sokat tettem azokból, amiket még az elején olyan jól elterveztem, de azt hiszem, ez így szokott lenni.
Ez a bejegyzés egy gyors összegzés így a 2017-es évre, lássuk, mi minden történt ebben a 365 napban!

Izgalmas év volt, azt meg kell hagyni. Száraz statisztikai adatként mondom, hogy idén átléptük a 200 feliratkozót és a 200.000 oldalmegtekintést, a facebook oldal követői pedig napról-napra gyarapszanak. Köszönöm nektek!

Sok eseményre elmentem idén is. Vegyük például a könyvmolyoknak kötelező a részvétel típusúakat, mint a Könyvfesztivál a Millenárison és a Könyvhét a csodálatos Vörösmarty téren. Aztán az Álomgyár kiadónak hála sok-sok dedikálásra és könyvbemutatóra sor került, amikre nagyon szívesen elmentem, jobbnál-jobb kötet került kiadásra most is, és ha már a kiadónál tartunk, idén hatalmas lehetőséget kaptam tőlük, mégpedig azt, hogy a legújabb Anne L. Green kötet hátulján, az Elvarratlan szálakon az én szavaim díszelegnek a példányokon. Hatalmas öröm volt ez számomra! Ha már dedikálások, akkor nem maradhat ki a sorból az idei Pepe Toth, a Luxen sorozat magyar borítómodelljének eljövetele sem, amin idén a Könyvmolyképző kiadónak hála nem csak rajongóként, hanem dolgozóként is részt vehettem, ahogy alig egy hónapja Jeff Kinney, az Egy ropi naplója c. ifjúsági sorozat szerzője is ellátogatott szép hazánkba dedikálni, ott is segédkeztem. Nem egészen könyves, de ha két könyvmoly találkozik, az talán még ebbe a témába sorolható, hiszen csodálatos olvasmányaink által ismerkedhettem meg a Never Let Me Go c. blog vezetőjével, az én egyetlen Malec sis'emmel, Virággal, akinél nyáron egy csodálatos hétvégét tölthettem el. Minden szempontból felejthetetlenre sikeredett!
Élménybeszámolók: Könyvfesztivál   ♫   Könyvhét   ♫   Pepe Toth dedikálás   ♫   Jeff Kinney dedikálás

Idén összesen 90 — alig hiszem el! — új könyvvel büszkélkedhetek, amelyeket címek szerint most nem sorolnék fel, mert szerintem sokáig olvasgathatnánk ezt a listát, de eszméletlenül örülök ennek a számnak. Ehhez a szép számhoz hozzátettek az akciók, a kihagyhatatlan könyvvásárlások és a kiadók is.

Az idei termés 127 kiolvasott könyvet eredményezett, amikben voltak jók, rosszak, elviselhetőek, soha-többet-még-csak-rá-sem-nézek feelingű alkotások is, és persze olyanok, amikre örökké emlékezni fogok valami oknál fogva. Ezekből állítottam össze egy TOP 5+1-es listát, és ezzel zárnám az idei évet.


Még viszonylag az év elején, februárban vettem kezembe Tabitha Suzuma - Forbidden, magyar fordításban Kimondhatatlan című könyvét. Egyből tudtam, hogy nem olyan lesz, amit az ember majd könnyen elfelejt. Emlékszem, hatalmas űrt hagyott bennem, miután az utolsó oldalakhoz értem.  Egy csodálatos történetet ismerhettem meg Tabitha Suzuma könyve által, bármilyen bizarr is ezt erre a testvérszerelem témával foglalkozó műre mondani. Nagyon kemény olvasmány, de azóta se bántam meg, hogy nekikezdtem. És ha már itt tartunk, valamikor újra is kéne olvasnom. De csak azoknak ajánlom, akik erős idegrendszerrel rendelkeznek, mert ez minden, csak nem habos-babos pralinétorta cseresznyével a tetején. Minden szaván átjön az őszinteség és a fájdalom, a szenvedés, de a szeretet is.
Lochan és Maya története nagy valószínűséggel örökre helyet kapott a szívemben.
Értékelésem


Colleen Hoover mindig is nagy kedvencemnek számított, már a Szívcsapásnál tudtam, hogy imádni fogok mindent, amit kiad a keze közül. És ez nem is volt másként. Jött a Reménytelen, majd a Helló, Hamupipőke!, idén a könyvfesztiválra pedig a Könyvmolyképző kiadó megjelentette a Maybe Someday-t, magyar címén Egy nap talánt, ami már az első pillanatban megfogott, összetörte a szívemet, visszaragasztotta, megtöltötte azzal a csodával, amit ez a könyv adni tud az olvasójának. Sydney és Ridge története páratlan és lenyűgöző. Az írónő zenei alapokra helyezte a művét, én pedig imádok minden ilyen könyvet, de itt még a zeneszámokat  megzenésített verzióban is megtalálhatjuk, amelyek minimum annyira csodálatosak, mint maga a könyv. Az biztos, hogy egyike a megunhatatlanoknak, amelyeket akárhányszor újraolvassuk, mindig tartogat valami újat számunkra. Egyedi, gyönyörű, szívszaggató, de csodálatos. Mindenkinek ajánlom, aki nem egy hétköznapi történetre vágyik, hanem mély mondanivalóval, mégis zseniális stílussal megírt olvasmányra.
♫ Értékelésem ♫


Hálás köszönet a helyi könyvtárunknak, hogy a sok szép klasszikus regény között kortársakat is megtalálhatunk, na meg a kedves olvasónak, aki pont azelőtt vitte vissza az írónő egyik regényét, mielőtt én ott jártam volna. Így akadt a kezembe Anne L. Greentől a Viharos érzelmek című könyve, és az idei év egyik legjobb döntésének könyveltem el, hogy hazavittem és elolvastam, mert amellett hogy egyáltalán nem bántam meg, rettentően jó kikapcsolódás volt, azonnal beleszerettem az írónő stílusába, ekkor kezdtem el ALG könyveket olvasni, és amikor az olvasó erre vetemedik, onnantól nincs megállás. Az írói álnév mögött egy imádni való hazai tehetség rejtőzik, akinek az ég is ezt a pályát választotta. De bármennyire is hozzám nőtt Anne összes kötete, azért a szívem Alexander Crossért dobog az ALG férfikarakterek közül, így ha valamelyiket ki kell emelnem, hát nem kérdés, hogy az Eltitkolt múlt kerül a rivaldafénybe. Azon kívül, hogy rettentően jól felépített, fordulatos és letehetetlen könyvről beszélünk, na meg Alex is elrabolja aztán minden női olvasója szívét, itt is megmutatkozik Anne gördülékeny és megunhatatlan stílusa, hatalmas fantáziája, élethű jellemfejlődés ábrázolása, zseniális történetvezetése. Emlékszem, egy meleg, nyári hétfőn került a kezembe, és bár a nap elején átkoztam a szolgáltatót, hogy nem adja meg a nekem járó internetet, mire eljött a napnyugta, én egy csodálatos könyvélménnyel a hátam mögött húztam magamra a pizsit. Na meg persze szerelmesen, mert Alexander Cross... 
♫ Értékelésem ♫


Idei toplistám következő tagja is egy nyári olvasmányom, ami vasárnap reggeli órákon képes volt hatalmas, sós könnycseppeket kivívni belőlem. Brittainy C. Cherry Lebegése és Tűzesője is óriási benyomást tettek rám, de a Csendfolyó még annál is nagyobbat. Olyan csodálatos volt, már az is könnyeket csal a szemembe, ha csak rágondolok. Maggie May és Brooke történetét szavakba se lehet önteni, mert nincsenek rá megfelelőek. Egyben lenyűgöző és szívfájdító, csal mosolyt az arcodra és hullatsz könnyeket érte, közben minél hamarabb a végére akarsz érni, hogy megtudd a befejezést, de közben rettegsz attól, hogy egyszer tényleg eljön az utolsó oldal. Legmeghatóbb könyv az idei évem során. 
♫ Értékelésem ♫


Újabb álnév mögé bújt magyar tehetséget ismerhetünk meg Carrie Cooper személyében, aki egy fordulatos, felejthetetlen és letehetetlen romantikus krimisorozatot alkotott nekünk. A szemtanúnál, a Lili Green sorozat első részénél azt gondoltam naivan, hogy ennél nem lehet jobbat alkotni, aztán ősszel megjelent a második kötet, az Ügynök tűsarkúban, az állam meg felsikálta a padlót az olvasása során. Annyira örülök, hogy személyesen is megismerhettem az írónőt és nagyon remélem, hogy elkápráztat még bennünket a 2018-as évben is a maga tudományával. A könyv olvasása során sokszor a könyvmoly már azt hiheti, hogy a fordulatok egyszer csak véget érnek, aztán jön még egy és még több, viszont ennek ellenére ez mind egyáltalán nem erőltetett. Carrie stílusa könnyed és humoros, ahogy a történet főszereplője, Lili Green is az. Karakterei annyira szerethetőek, az egész könyv során együtt lehet velük érezni, drukkolunk értük, mivel valahogy mindig belesétálnak a legszerencsétlenebb helyzetekbe, ahonnan valahogy ki kell mászniuk. Ez zömmel sikerül is nekik, hála Lili találékonyságának, John tapasztalatainak és Nikosz pókerarcának. Carrie Cooper a romantikus krimik koronázatlan királynője. Tőlem kapsz négy igent, ha az a kérdés, hogy el kellene-e olvasnod. 


És végül az utolsó az idei év terméséből, amit mindenképp érdemes megemlíteni, az Elle Kennedy Off-Campus sorozatának harmadik része, ami a The Score, magyarul A pont címet viseli. Nincs egy hónapos még a megjelenése, én is nemrég olvastam, mikor egy betegség az ágyhoz láncolt, de már akkor biztos voltam abban, hogy ezt a kötetet itt meg kell majd említenem. Dean Sebastian Heyward-Di Laurentist már az előző kötetekben is kedveltem, mégis kíváncsi voltam, ki lesz az a lány, aki ráveszi a szoknyavadászt, hogy adja fel a poligám életvitelt, és horgonyozzon le nála. Ez a hölgyemény nem más, mint Allie, akit szintén nem lehet nem kedvelni. Az írónőnek különleges tehetsége van ehhez, ugyanis a többi kötetben is hasonló a helyzet, mégis valamiért az én szívem a The Score-t választotta. Csodálatos, letehetetlen, imádni való és humoros. Tele jégkorongozó pasikkal... Nem rossz, nem rossz... Remélem, hogy az utolsó kötet után sem áll meg az írónő tolla és az álnéven valakivel közösen írt Royals fiúkon kívül bővülni fog még az Off-Campus is. 
♫ Értékelésem ♫ 

Nagyon köszönöm nektek, drága Olvasók, hogy velem tartottatok ebben a 2017-es évben is, remélem, tetszett ez a kisebb évösszegző bejegyzés. 
És legvégül: Van-e valami célom 2018-ra? Régóta szeretném elérni a 150 könyvet valamelyik évben, miért ne lehetne akkor ez most? 

Mindenkinek sikerekben és könyvekben gazdag új évet kívánok!

All the love xx
Barby

2017. december 30.

Tavi Kata - Szívkeringő

HANGULAT                                MOLY                                        2017

"Lilla és Krisztián végzősök lettek a Duna-parti Gimnáziumban. Az tanévben egymást érik az izgalmas események: szalagavató, pályaválasztás, és vár rájuk a mumus,a rettegett érettségi vizsga is. A pár kapcsolata egyre komolyabbra fordul, de képesek lesznek kezelni a szerelem komolyabb kihívásait? Lilla válaszokat keres arra, ki ő, merre induljon a középiskola után, és hol a helye Krisztián életében. 

A barátok mindennapjai sem könnyebbek. Vajon Márk elég erős, hogy szembenézzen az évek óta eltitkolt igazsággal? Gréta és Ákos meg tud birkózni azzal, hogy eltérnek a jövőbeli terveik? Jázmin és Kristóf feláldozná-e a szerelmet a tanulásért? Vajon Flóra örök magányra van ítélve? 

Senkinek sem könnyű kiegyensúlyozottnak maradni, amikor ilyen nehéz döntéseket kell meghozni. Megvalósulhatnak az álmok, vágyak, szerelmek, amiket eddig kergettek? Egyáltalán ugyanarra vágynak még, amire régebben?"

Nem is tudom, mikor jött ki a Táncvarázs, de biztos vagyok benne, hogy nagyon régen. Több éve. Persze ezért nem hibáztathatjuk az írónőt, van olyan sajnos, hogy elmegy az ihlet, és olyankor nincs mit tenni.
Nagyon vártam már, hogy a kezemben foghassam a Sulijegyzetek sorozat utolsó kötetét, ugyanis már első olvasásra meghatározó volt számomra, így kíváncsi voltam, mégis mi történik majd Lilláékkal a végzős évben.
Az egyetlen szomorúságom vele kapcsolatban, hogy több évet vártam azért a csodálatos négy óráért, amit a könyvvel tölthettem. Néha áldás a gyorsolvasás, máskor viszont átok. Húztam volna még tovább az élményét, hogy sokáig tartson, nem akartam elereszteni, mégis el kellett engednem a kezét. Este kilenc óra tájban kezdtem neki, és tényleg egy ültő helyemben kiolvastam. Elkezdtem és nem volt megállás. Remélem, ti is így lesztek vele.
Bevallom, alig emlékeztem az előző kötetekben történtekre, hogy fejeződött be a Táncvarázs, de az írónő kicsit visszautal rá, így ez most kapóra jött, bár általában nem szeretem ezt a húzást. Amit nagyon szerettem az ezt megelőző kötetben, hogy végre nem csak Lilla kapott benne nagy szerepet, hanem Krisztián és Jázmin szemszöge is megjelent a könyvben, reménykedtem, hogy itt is ezzel találom szemben magam. És így is lett. Hatalmasat dobbant a szívem, amikor a főszereplő párosén kívül még egyik kedvenc karakterem is helyet kapott, ez pedig Márk. Talán ez is hajtott egy icuripicurit, hogy végre az ő nézőpontját is megismerhessem, ugyanis a srác eléggé titokzatos, eddig három köteten keresztül ő volt számomra a legnagyobb rejtély, amit meg akartam fejteni. Nagyon örültem, hogy végre ő is nagy szerepet kaphatott ebben a részben.
A hármas kötet vége ott zárul le, hogy Krisztiánnál bulit rendeznek és míg a többiek sátorozni kezdenek a srác nappalijában, addig a gerlepár minimális ruhamennyiségben elalszik egymás mellett, viszont reggel mindenki azt hiszi, hogy ők megtették azt a bizonyos elsőt. Ám nem. És erre épül ennek a résznek a nagy része. Tetszett, hogy tényleg tiniproblémákat vet fel a történet, igenis beszélni kell erről. Mikor érdemes lefeküdni a pasinkkal? Lilla oldaláról a hatalmas parát láthatjuk, aki egyrészt fél, másrészt különlegesnek szánja azt a bizonyos elsőt, mégis néha beleegyezik, de aztán visszamondja, hogy mégse. Tényleg megértem, hogy fel kell készülni erre lelkiekben, de azért Krisztián álláspontját sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy ez azért elég szemétség vele szemben, aki egész végig a türelmes és megértő barátot játszotta és meginoghatatlanul kiállt Lilla mellett mindenben. Szerintem annyit megérdemel, hogy a lány őszintén beszéljen az érzéseiről.
Szóval ez a szüzesség elvesztés téma az utolsó rész nagy részét felölelte, és nagyjából 350 oldalon keresztül Lilla saját magában vívott harcát olvashatjuk, és a végére már az olvasó drukkol nekik, hogy legyen meg és töltsék végre együtt az éjszakát. Először a lány vacillál, a kimondatlan problémák miatt eltávolodnak egymástól, majd amikor minden a helyére kerül, akkor nem hagynak nekik egy perc nyugtot sem. Tipikus. Végül az egésznek a tanulsága ebben a témában: beszéljetek róla, mert a ki nem mondott szavak néha sokkal ártalmasabbak a kimondottaknál. És igazából akkor, amikor készen állsz. Értem én, hogy ilyen egyszer van és legyen emlékezetes, mégis azért az sem jó, ha az ember túldramatizálja, abból sem sülhet ki semmi pozitív. A srác meg legyen megértő, így mindenkinek egy Krisztiánt kívánok ezen a téren.
A kötet utolsó negyedét viszont teljességgel imádtam. Jöttek a Krisztián szemszögek, majd a várva-várt Márk, amiben azért választ is kaptam a kérdéseimre (néhányra). Jó volt betekinteni az ő álarca mögé is, látni az ő szemével a dolgokat, imádtam olvasni, és minden betűjét úgy ittam, mintha sivatagban az utolsó pár csepp lenne. Bár nem ismertem teljesen ki, nem utalt vissza előző kötetekben történetekre, amiből néhány dologra én nagyon kíváncsi lettem volna, nem érzem úgy, hogy kiismertem, hiszen ez az írónő dolga, mégis úgy gondolom, hogy jó ez így. Nekem ő örökre Márk marad, a megfejthetetlen, és pont ettől tökéletes.
"– Az ellentétek érdekesek, de hosszú távon a hasonlóságok tartanak össze." 
Ha Kristóf és Jázmin, akkor nem maradhatnak el az örökös háborúk sem. Mikor a Ballépésekben szóba került a páros, én örültem neki legjobban. Annyira shippeltem őket, kedvenceim maradnak örökre. Annyira ellentétesek, és emiatt sokszor nem értenek egyet, mégis külön-külön már nem tudom őket elképzelni. Bár ez a kötet elég keveset beszélt róluk, én a jeleneiteket nagyon imádtam.
A végére érve viszont egy valami hiányoltam. Krisztián mélyenszántó gondolataival fejeződik be a sorozat, de semmi konkrétat nem említ az írónő. Lehet, hogy barátok maradnak, lehet, hogy nem. Ezzel az infóval mit kezdjek? Happy endet akarok! Vártam volna még a végére valami aranyos befejezést mindegyik párocskának, ugyanis ez a zárókötete az egész sorozatnak, nincs több amiből ezt megtudhatnánk. Nem hosszan, csak pár oldalban, hogy megnyugodjon a lelkem, és el tudjam engedni a szereplőket, akik a négy könyv során annyira a szívemhez nőttek.
Viszont én az egész sorozatot AJÁNLOM. Könyvmolylétem egyik legjelentősebb olvasmánya volt, köszönöm neked ezt, Kata!

Karakterek:
Lilla: Szembeállítva a SZJG Rentai Renátájával, akivel ki lehetne űzni a világból, végre nem egy olyan főszereplőt kaptunk, aki magányosan olvasgat, játssza a szürke kisegeret, és várja, hogy minden az ölébe essen szó szerint. Lilla osztályban betöltött szerepét elég sok női olvasó megirigyelhetné, hiszen talán ő az a személy, aki összetartja a csapatot, vagyis eleinte így volt, aztán barátokká váltak mindannyian, de akkor is ő hozta őket össze. Mindenkivel jóban van, sokan szeretik, és nyugodtan használhatjuk rá a 'menő' kifejezést. És mint már említettem fentebb, megértettem az ő álláspontját is, mégis néha túl sok volt belőle. De maradjunk annyiban, hogy a végére megkedveltem.
Krisztián: Jahjjjj. Mit is mondhatnék még el róla, amit nem tettem? Nagyon szerettem az egész sorozaton keresztül. Mindenkinek egy ilyen Havasi Krisztiánt kívánok! Bár már elmúlt karácsony... Majd jövőre!

Borító:
Fu... Bűn ronda. Jelentsük ki. Nincs mit ezen körülírni és virágnyelven elmondani. Az egyetlen pozitívuma, hogy végre valahára a főhősnő haja VÖRÖS. Jesszus, ezt is megéltük. Nem ilyen barna, vagy olyan barna, hanem olyan, amilyennek a könyvben le van írva.
Összességében nézve a sorozat borítóit az évszakok jelennek meg előttünk. A Nyitótáncén a tél, a Ballépésekén a nyár, a Táncvarázsén az ősz, a Szívkeringőjén pedig a tavasz van ábrázolva. De míg a fiúnál minden alkalommal valahogy megjelenik a kosárlabda motívum, addig a lánynál semmi összefüggés nincs, ismétlem, még a hajszínük sem.
Alapjában véve az egész felállás imádni való, engem első pillanattól fogva levett a lábamról. Ez a tépett füzet motívum szerintem nagyon jól mutat, tükrözi a témáját is, olyan egyszerű, de nagyszerű, lehet még apróbb dolgokkal díszíteni, mint például az árnykosarasok minden köteten, vagy a kisebb tárgyak mint kitűző, lakat, levelek vagy virág. Viszont hangyányi hátulütői ennek is vannak. Míg az első kötetnél nem olyan vészes, csak egy kicsit lehet azt hinni a modellre, hogy kopasz, a tépés a másodiknál már majdnem leviszi a srác fejét, a harmadiknál teljesen jó, viszont az utolsónál a papírlap belemegy a fiú hajába, és elrondítja az egészet. Ráadásul legalább ugyanazoknak a modelleknek a különböző képeit használták volna... A szavazáson is a három borító közül képesek voltak a legunszimpatikusabban kiválasztani. Ha választanom kéne, nekem a Táncvarázs kötetének külseje tetszik a legjobban. :)

Összességében:
Elérkeztünk a Sulijegyzetek-sorozat utolsó kötetéhez, amit egyrészt imádtam olvasni, faltam a sorokat, nem bírtam letenni, sok új izgalmat hozott, mégis ez a véget jelenti. Annyi mindent adott nekem az évek során ez a négy könyv.
Egyszerűen imádtam.
Rossz belegondolni, hogy nem lesz több része, ezzel végleg lezárult a sorozat.
Mindenkinek ajánlanám a Sulijegyzeteket, aki egy gimis, romantikus történetre vágyik, tele fordulatokkal, szerelemmel, barátsággal. Egy jó könyvet szeretne a kezébe venni, amit nem tud letenni, mert várja a következő oldal.
Köszönöm, hogy átélhettem ezt a kalandot!

Oldalszám: 456
Kiadó: Könyvmolyképző

Kedvenc karakter: Zentai Márk, Havasi Krisztián, Szalay Kristóf, Szántó Jázmin
Kedvenc idézet: 
"– Ákos megbetegedett. Elkapta az arrogancia maximus vírust.
– És megmondtad neki, hogy egy jó nagy pofon meggyógyítaná?"

Zenék a könyvben:

Extraságként összegyűjtöttem a könyvben szereplő zenéket, ezekből hoztam nektek egy csokrot, jó zenehallgatást!

2017. december 23.

Év végi hajrá Book Tag

Sziasztok!

Már nagyon a végén vagyunk ennek az évnek, ezért is aktuális most ez a Book Tag, köszönöm Tinának, hogy kihívott rá, az ő válaszait ezen a linken tudjátok elolvasni. 


1. Milyen könyvet kezdtél el, amit még be kell fejezned idén?

Molyon csinálom FairyDust kihívását, a Választok a várólistádról idei kiadását, ahhoz kell még Böszörményi Gyula - Leányrablás Budapesten c. művének a végére érnem. És ugyanebből a célból még Szurovecz Kitti egyik régebbi művét, a Fény hagyatékát terveztem még befejezni.  Böszörményitől ez az első könyvem, egyelőre tetszik, különleges stílusa van, nem értem, miért halogattam eddig, Kitti könyve pedig kapcsolódik egy másikhoz, amit nagyon szeretek, remélem, ebben sem fogok csalódni.

2. Van úgynevezett őszi könyved, amivel könnyebben átlépsz az év végi időszakba?

Öhm... Nem igazán tudok róla, hogy lenne, szeretek mindig újabbakat olvasni. Úgy vagyok vele, hogy túl kevéske az élet, és túl sok zseniális könyv van a világon. 
Az olvasmányaimat nem nagyon szoktam időszakokhoz kötni. Úgy ahogy jön, olvasom is. :)

3. Milyen új megjelenéseket vársz?

Először is rögtön az év első hónapjában jön egyik kedvenc magyar szerzőm, Anne L. Green bővített kiadása A sötétség fogságábanból, azt nagyon várom, és persze az írónő többi regényét is, főleg a tavaszit, az Ördögi kísértést. R. Kelényi Angelika Az ártatlan trilógia befejezőkötete is jövő tavasszal jelenik meg A francia nő címmel. Azt is rettentően várom már. Továbbá csiripelték a madarak, hogy nemsokára érkezik a Libri kiadónál az Az vagy nekem sorozat 4. része, az eddigiekben nem csalódtam, szerintem abban sem fogok. A Könyvmolyképző kiadónál pedig nemrég kezdték megjelentetni Erin Watt Papír hercegnő sorozatát, már nagyon kíváncsi vagyok, mit rejt a 3. része, ahogy Elle Kennedy sikeres Off-Campus sorozatának 4. kötetére is. Úgy hiszem, csupa-csupa jó dolgot hoz majd a 2018-as év. 

4. Mi az a három könyv, amit mindenképp el szeretnél még olvasni idén?

A fentebb említett kettőt és még Gombos Tünde új könyvét, a Pataki Emma naplóját. Biztos vagyok benne, hogy az írónő megint egy szívhez szóló csodát alkotott nekünk. 

5. Van olyan könyv, ami esélyes az év könyve címre?

Több is, azt hiszem. Még nagyon az év elején olvastam, februárban Tabitha Suzuma könyvét, a Kimondhatatlant, aminek úgy gondolom, örök helye lesz a szívemben. Továbbá idén kezdtem Anne L. Green könyveket olvasni, az egyik legjobb döntés volt a könyvmolylétemben. Hatalmas kedvencem lett idén Colleen Hoover Egy nap talánja, aminek szintén kirendelt helye van a szívemben, annyira csodálatos volt. Megismerkedtem Carrie Cooper romantikus krimijeivel, ami egy másik legjobb lépés volt idén. Végül pedig egészen az év végén, nemrég olvastam egy másik Colleen Hoover könyvet, mégpedig a Confess - Vallomást, ami egyszerűen örökre a szívembe íródott. Csodálatos volt, ahogy ezt az írónőtől már megszokhattuk. Utolsóként pedig Elle Kennedy - A pontját említeném, ami elvarázsolt és egy fergeteges délutánt adott nekem. Kicsit sok, de hát ilyen termékeny volt ez az év. 

6. Elkezdted már tervezgetni a jövő évedet?

Én még nem, a könyvespolcom viszont már annál inkább. Ott állnak sorban a jobbnál-jobb könyvek, és alig várom már, hogy olvashassam őket. 

Végül, de nem utolsó sorban kihívnám könyvmoly nővérkémet és barátnőmet, Bree-t, hogy töltse ki ezt a kis taget.

Ennyi lett volna mára. Nektek vannak még olyan könyvek, amiket mindenképp még idén ki szeretnétek olvasni? Mik a terveitek jövőre, vannak már?

Boldog és könyvekben gazdag karácsonyt kívánok mindenkinek!

Millió puszi:
Barby